Ha nincs a közeletekben kiskorú, egy csomó agyzsibbasztásról lemaradtok a sunsuntakurtól a trololotralaláig meg újabban a labubukig. (Istenkém, sose hittem volna, hogy visszasírom a transzformereket meg a fidget spinnert.) Most ez utóbbiakról fogok említést tenni, mármint a labubukról*, mert ez úgy szembejött velem, mint Malloryval a Csomolungma.

Amikor Perpétát levittük múlt szerdán a piacra, az egyik standnál teljesen random módon kint volt egy ilyen rondicsek vicsorgó moncsicsi, jobbra mángold, balra bodzalekvár, középen labubu, és én ugyan azonnal megláttam, de reménykedtem, hogy a leányzó nem látta meg.** Reagálni mindenesetre nem reagált, én se, csak mentünk tovább a kecskejoghurt irányába.

A későbbiekben sem érkezett semmiféle jelzés vagy sóhaj vagy miegymás Perpéta irányából, úgyhogy akár még tovább reménykedhettem is volna***, ámde másnap a kreatív mocskolás végtermékei (nagyrészt rajzok) között, amikor összeráztam a kupacot, megtaláltam ezt.

A gyermek nem szólt egy szót se, én se szóltam egy szót se, nagyjából úgy viselkedtünk, mint két szürrealista, miközben egy harmadik éppen beleszarik a zongorába. Mikor az anyja megérkezett két nappal később, és Perpéta már nyugovóra tért, előrántottam a rajzot, hogy nédda, a kis ravasz, még csak nem is a kupac tetejére tette, és egy mukkot se beszélt se előtte, se utána labubukról, de még csak meg se kérdezte, hova lett a rajz.****

Csicsóné ilyenkor úgy szokott reagálni, mint aki éppen egy népszínműben játszik bőszoknyás gazdasszonyt, ezúttal is azt mondta, hogy “hínnye, micsoda furfangos portéka ez a gyermek”, aztán ennyiben maradtunk. Majd valaki szól a Mikulásnak, hogy labubu. Vagy nem.

Mindenesetre most, hogy beraktam ide a képet, kellő gonddal megszámoltam a vicsori fogacskákat. Tizenegy. Az igazivalódi hamisítatlan labubuknak állítólag csak kilenc van, úgyhogy megnyugodhatunk, nem kell zaciba csapni a családi ezüstöt, Perpéta egy hamisított labubuval is beéri.

Majd szólunk a Mikulásnak.

* Részletesebben is kéne beszélni róluk, az idei szeptemberi Kutatók Éjszakáján talán meg is teszem. Látott már a világ ennél nagyobb hülyeséget is kutatóktól, nem?

** Bruh, kit akarok átverni, biztos voltam benne, hogy észrevette. Mink nők ebben a családban mind úgynevezett kampós szemekkel vagyunk megverve, ami annyit tesz, hogy ha van valami (bármi!), amibe beleakadhat a szemünk, bele is akad. Kérdezzétek csak meg sokat tűrő férjemet.

*** Höhöhö. HÖHÖHÖHÖHÖHÖ.

**** Azt én, izé, elloptam. Ide köpjetek.