A mai napot azzal indítottam, hogy lópimpili a világ popójába, én most elmegyek a Mogorvákhoz, mert a helyzet súlyos és tarthatatlan, én már olyan régóta nem mázoltam le semmit, hogy ez így nem mehet tovább, különben is beszáradt a majdnemösszes izé, amivel le tudnék mázolni olyan dolgokat, mint például egy polc. Hihetetlen, mi mindent spájzolok én itt ebben a kuplerájban, de polcfesték ügyében pont olyan szarul állunk, mint az első szopornyica-lezárás idején, és ez így nem maradhat. Tényleg nem. A kreativitásom és pepecselési kedvem ugyanúgy beszikkadt, mint az inkriminált festékek, és én ettől falra mászok, mert nem arról kéne szólnia az életnek, hogy a munkaügyi rohanást és a nyálfolyatva oldalamon döglést váltogassam, közben pedig folyvást szorongjak.

Úgyhogy elrobogtam. A következő fél órában az alábbiak derültek ki:

• a Mogorváknál jelenleg az ex-masszőzöm az üzletvezető
• fizethetek náluk SzÉP-kártyával is
• beállhatok törzsvásárlónak, és akkor adnak nekem minden vásárlásra 8% engedményt.

Na mármost ez nekem majdnem olyan, mintha beszabadítottak volna egy cukorkaboltba, úgyhogy le is adtam a rendelést (egyelőre) két kübli Trinát UniTop bázisra, amiből irgalmatlan dolgokat fogok kikevertetni.

Nem hagyom magam, az árgyélusát neki, nem hagyom magam.

Megjegyzem, más lépéseket is tettem a világ szebbé tételére, de ezekről majd később.