Felhőbe hanyatlok, mint Drégely várának romja, desőt egyre romosabb vagyok, bár kancsal még nem, csak a fények esnek rám hülyén. No de tanaítani menni kell, még ha kiskanállal is muszáj összevakargatnom magam.

És még holnap is tanítok, pedig már most is alig állok a lábamon, édes jó anyám, miért szültél a világra.