Ez a meló (a tanszékvezetőségre gondolok) alapjáraton is eddigi életem legkeservesebb feladatait hozta magával, de még ebben is vannak abszolút mélypontok. Ma például azért megyek be nem-tancsi napomon a munkázóba, hogy beszéljek az egyik oktatóval, mert a diákok panaszkodnak. Igencsak többes számban, ráadásul évfolyamtól, szaktól és tagozattól függetlenül, úgyhogy ez az egész óhatatlanul is beavatkozást igényel.

Imádkozzatok a lelkemért vagy az agysejtjeimért, ha nincs más álamügyetek fojóba.

Természetesen esik is, mintha dézsából öntenék. Ez amúgy a legkevésbé sem lep meg.