Arra ébredtem (az éjszaka folyamán vagy ötször is), hogy afféle misztikus és megmagyarázhatatlan módon rosszul vagyok, mintha csak valami váratlan fekete lyuk támadt volna bennem, és folyamatosan növekedne. Aztán amikor végre felkeltem, és összevakartam magam, akkor realizáltam, hogy ez jóval kevésbé extra, mint lehetne – végül is, nézzetek körül a világban, mitől lenne az ember jól, a munkahelyemről pedig ne is beszéljünk, nem érdemes. Mindehhez pedig március közepe felé döngetünk, én általában is ilyenkor szoktam érezni azt a késztetést, hogy leszálljak a kisoroszi révnél, és eltűnjek a susnyásban, plusz még holnapután telihold és holdfogyatkozás lesz, hát mitől legyen jól az ember lánya.

Eh, megyek inkább dógozóba.