Onnan látszik, hogy hosszabbodnak a nappalok, hogy éppen akkor értem haza, amikor a nap lemente magát.

A fotó nyilván az elvárható minőséget nyújtja, amire a fényviszonyok lehetőséget adnak. Én is az elvárható minőséget nyújtom, amit az életkörülményeim (hajnali felkuvik, visszaalvás helyett fetrengés, tancsitancsi, e-mailek tömegei és a mintatantervvel való birkózás, majd értekezlet, utána pedig laposkúszásban haza) lehetőséget nyújtanak. Bár a számat a biztonság kedvéért kirúzsoztam a fotóhoz, ne ijedjetek meg nagyon attól, mennyire le vagyok rottyanva.