A Gatto Rossóban éppen olyan volt a gombás-prosciuttós pinsán a mozzarella. Lágy, mint a selyem.
január 2025 havi bejegyzések
12/143 – Bemutató
Jobb sorsra érdemes Kápucta Néni éppen intézményi nyílt napra robog. Mint mindig, ezúttal sem árulok zsákbamacskát.
A képminőség a szokásos reggeli homály, pedig még ezt a táskát nem is láttátok, a múlt héten vettem. Na majd egyszer lesz itt bemutató is, ha megérjük.
Jóleső Január 2025/20 – “kenyér”
Attól tartok, velem ebben a létezésben már mindig úgy lesz, hogy vagy pénzem lesz, vagy időm, de egyszerre a kettő, az neeem. Most éppen pénzem van (saját mércémmel, persze – akik igazán jól keresnek, fetrengenének a röhögéstől, hogy milyen beosztásban és mennyi munkával mekkora fizetésem van), de ez azt jelenti, időm még arra sincs, hogy kenyeret süssek.
Na ilyenkor jön a pénz meg Szabi a pék és az Il Panicio Basilico meg a francia parasztcipó.
12/142 – Megint hétfő
Ma itthon kushadok, dolgozatokat javítok, Excel-táblázatokkal birkózom, és a pipirost restaurálom, ennélfogva végképp nincs rajtam semmi mutogatni való. Inkább beküldöm tegnapi magamat, mert ha már egy vasárnapon esetleg kimászom a házból, miért ne lőjek magamról egy fotót, mintha csak más nap lenne, neszpá.
Arra csak utólag jöttem rá, hogy akaratlanul is az idei évre jövendölt színek közül válogattam, amikor magamra cibáltam a gúnyáimat, vö.
Ezt most csak így ideteszem afféle megjegyzés gyanánt, de erről majd még lesz szó. Nem most, majd amikor egy pöttyel jobban ráérek, ez a hét egy diliház lesz.
Intermezzó – A dubaji bolondvonat
Mint esetleg emlékeztek (ha nem, asse baj), karácsony előtt vettünk az Édeni Édességekben egy dubaji csokit, nédda.
Na hát ma fel is bontottuk, ami igen szépen rámutat arra, mennyire vagyunk trendik és mennyire ül a nyakunkon a FOMO.
Nos, először is, ez egy kézműves darab volt, tehát lövésem sincs, az ipari dubaji csokival mi a helyzet. Ami viszont ezt a darabot illeti,
be kell vallanom, értem a hype-ot. A tejcsokit én ugyan kevéssé szeretem, de ez a kategóriáján belül egészen rendben volt, és ugyan erősebb pisztáciaízt vártam volna, de igencsak izgalmas volt a töltelékben a sok ropogós micsodácska.
Összességében maradjunk abban, hogy a minőségi dubaji csoki finom, ami viszont nem jelenti azt, hogy most nyakra-főre keresném, hol lehet még ugyanilyet kapni. Ha valaki megajándékoz vele, akkor viszont garantáltan nem dobom a hátam mögé…
Jóleső Január 2025/19 – “baba”
A hónap harmadik vasárnapja lévén, lementünk a zsibire. Nem vettünk semmit, de lőttem nektek élienbabát.
12/141 – Ceruza
Sziasztok, Kata vagyok, szeretem a szénhidrátot és a színes izéket, a busz ablakából nézegetni a havas tájat, valamint a hülye kiscicámat is szeretem. Galéria!
Egyébként öreg vagyok, mint az országút, a szemöldököm csak akkor látszik, ha megceruzálom, a héten már megint 100+ vizsgadolgozattal küzdöttem meg, és még hétfőre is jut egy kevés, a jövő hét pedig intézményi nyílt napokkal, további vizsgákkal meg tantárgyháló-felülvizsgálatokkal lesz kipitykézve, azonfelül renoválnom kéne a pipirost, meg fodrászhoz is el kéne jutnom valamikor. Ezt csak azért írom, hogy ne irigyeljetek.
Jóleső Január 2025/18 – “részlet”
Tegnap esti beszélgetésünk cseten a RK-val (én fent rohadok a Bűnök Barlangjában a dolgozataimmal, ő a szomszédban van anyósoméknál, valószínűleg tévézik*). Dőlt betűvel ő, a többivel én.
- “nézd csak, találtam receptet a nagy bog disznóhoz”**
- “van itthon minden hozzá, a sazon fűszerkeverékhez valók is”
- “annatto is?“
- “jaja”
- “honnan?“
- “mittomén, talán ázsiabolt”
- “a feleséged közismerten bolond”
- “a szavatossága nyilván lejárt már, de who cares”
Ezekre a részletekre egészen jól szoktam emlékezni. És el is találtam, ja. Mindet.
* Nekünk már vagy tíz éve nincs tévénk. Kiválóan elvagyunk nélküle, de a RK néha átvonul meccset nézni.
** Jó öreg tradícióink a kilópluszos sertéslapockával és a CrockPottal, valamint a “milyen receptet használjunk” töprengéssel.
12/141 – Ébren
Nem mintha túl sok látszana belőlem ezen az elragadóan nyomott téli reggelen, de tessék, fel vagyok őtözve, és még némi erőfeszítést is tettem arra, hogy ne nyeljen el a homály.
A diákoknak ezúttal tökmindegy, őket ébren fogja tartani a vizsgadolgozat. Háhá.
12/139 – Rózsás káposzta
A rétegzés csodája, az vagyok.
Amúgy Gudrun Sjödénék is hasonló módon sztájlingolják a modelljeiket (harminc réteggel), épp csak náluk ez azt jelenti, hogy még rádobálnak a csajra vagy négyszáz euró ára terméket.
Én meg, khm.
(Oké, a bakancs néhány éve 115 volt az El Naturalistánál, bár én azt is akciósan vettem meg pár tízessel kevesebbért.)
Jóleső Január 2025/17 – “hamu”
A RK éppen tegnap kérdezte, hogy miért nem vettem még fel a Gudrun Sjödén pulcsiruhát, amivel karácsonyra örvendeztetém meg magam, ne vigyen el idénre se a Jólakötturin*. Elsőre reflexből** azzal paríroztam, hogy “mert nem vittél el engem sehová, ahová felvehetném”, de ez nyilván nem segít a helyzeten, hogy van egy olyan szép holmim, ami még mindig a szekrényben lóg, és már majdnem egy hónapja ezt csinálja, amióta megvettem.
Eh, egye fene, előbb-utóbb mindenből meg mindenkiből por és hamu lesz, úgyhogy ma felveszem vizsgáztatáshoz. Isa!
* Izlandi rémmacska, aki elviszi mindazokat a szerencsétleneket, akik nem kaptak karácsonyra új ruhát. Gondoltam, nem bízom a véletlenre, már egy ideje minden karácsonyra gondosan veszek magamnak új ruhákat. (Jó, esetenként turkálom, na bumm.)
** Idén lesz negyedszázada, hogy összeházasodtunk, naná, hogy ilyenek jönnek ki belőlem reflexből. További párkapcsolati tanácsokért is fordulhattok hozzám, teljes bizalommal. (Ne.)
Jóleső Január 2025/16 – “kölcsön”
Összességében nem vagyok biztos abban, hogy jól jöttünk ki az adok-kapokból az olaszokkal, mármint mi meg a RK. Én felpimpeltem a La Casinát, a RK megismertette a helyi Habsburg-kutatók barátaival és üzletfeleivel a sauerkrautos gnocchi koncepcióját, cserébe meg mit kaptunk, na mit – sóvárgást az Esselunga meg más hétköznapi szupermarketek választéka iránt (akciós félkilós parmezánok! mindig friss cicafű! csodálatos édeskömények és toszkán kelkáposzták! ropogós zöldségek gombokért, télen! tarocco narancs!), majdnem hasonlóan erős sóvárgást a jól szervezett és szigorúan számontartott szelektív hulladékgyűjtés iránt, plusz a bizonyosságot, hogy innentől kezdve jó eséllyel a gatyánkat is ráköltenénk Tre Marie panettonékra, mert függők lettünk, de nagyon.
No de azért természetesen jólesett. Most is.
12/138 – Gyurma
Egyezzünk meg, ma is rettentő büdös nekem a munka. Excel-táblákat kéne gyurmáznom, és én azt egyáltalán nem szeretem.
Amúgy se tudom, valójában mit csinálok én az életemmel, ezt a kötényruhát majdnem három évig parkoltattam a szekrényben, “mert át kell alakítani”. Amikor tegnapelőtt végre nekifeküdtem, fél órámba se telt.
Jóleső Január 2025/15 – “zokni”
Csak a visszafogottság és a jóízlés mián, természetesen. Gondolom, rettentőmód meglepődtök.
Csupán a miheztartás végett emlékeztetnélek tikteket, hogy idén ötvenéves leszek, és tanszékvezető vagyok egy nagy katolikus egyetemen. Zokniügyben viszont nem bánok semmiccse.
12/137 – Vuúúúh
A mai nap úgy elrohant, hogy vuúúúh. Magam helyett inkább beküldöm a Dunakanyart. Az is rohant, vagy talán a busz volt az, nehéz eldönteni. 🙂
Jóleső Január 2025/14 – “huzat”
Újrahúztam a Bűnök Barlangjában az ágyneműt. Sajnos ez hiba volt, mert most csak be akarok ülni a kuckóm közepébe, és kábé január végéig nem menni sehová.
12/136 – Pöszmög
Ma is itthon pöszmögök, ráadásul ugyanabban a kötényruhában teszem, mint tegnap, őtözködős bloggerek szégyene, aki vagyok.
Dolgozatokat kell terveznem, grr. Ez egy ideig érdekes és kihívásokkal teli feladat, de így huszonakárhány év után kezdi elveszteni az izgalmasságát. No de azért muszáj megcsinálni.
Eská 12/7 – Pilács
Kezdjük azzal, hogy TADÁÁÁ!
Igen, ez lett a holdas projektből, ami egy nyolcszáz forintos pepcós minifüzérrel indult, aztán annak szétszerelésével és némi vízfestékkel folytatódott. Én a meleg színű fényfüzéreket szeretem, minél melegebb, annál jobb, plusz azt is szeretem, ha változatos meg tompított fényforrásaim vannak, de legislegjobban azt szeretem, ha nappal is elég jól néz ki az, ami egyébként esti használatra van kitalálva. Sajna az ilyen gömböcskék az általam látogatott helyeken vagy fehérben kaphatók, vagy valami búbánatos színük van (szürke! ki akar szürke díszvilágítást? és miért?), úgyhogy kézenfekvő volt, le fogom festeni a gömböket. Mivel a köréjük tekergetett cérna pamutnak tűnt, vízfestéket választottam, meg egyébként is olyan festéket érdemes használni, ami áttetszően fed, másként nem tud áttörni rajta a fény. Ezen túl nincs sok magyaráznivaló a folyamaton, úgyhogy inkább mutatom galériában:
A gömböcskék minden segédeszköz nélkül, pusztán kézzel is leszedhetők a fényfüzérről, csak arra kell vigyázni, hogy a nyakrészüket is lehúzzuk, az ugyanis hajlamos kijönni a helyéről, de ugyanúgy kézzel vissza is nyomható.
Száradás után kézenfekvő lett volna visszaoperálni a helyükre a gömböket, de inkább a már jelenleg is felszerelt két fényfüzérre pakoltam fel őket, mert azok időkapcsolósak. Hat órán át világítanak, aztán kialszanak, és tizennyolc órával később újra felgyulladnak – szeretem, amikor sötétedéskor automatikusan melegbe borul a szoba. Most már, ha megtehetem, kizárólag időkapcsolós cuccokat veszek, akár villanyosat, akár elemeset.
És, mint mondtam, azt szeretem legislegjobban, ha bármiféle fényviszonyok között jól fest az a világítótest.
Jóleső Január 2025/13 – “hold”
Ma éjjel 23:26-kor tetőzik az év első teliholdja (a Rák jegyében, ha esetleg ezt is tudni akarnátok).
Ez itt fázisfotó egy olyan projektből, amit már ki akartam próbálni egy ideje, a mai pedig éppen alkalmatos nap arra, hogy kipróbáljam, működik-e. Ha nem, akkor buktam 800 forintot és kábé egy órányi jóleső pepecselést. Mivel a pepecselés amúgy is jólesik, azt se bánom, ha nem jön össze az elvárt végeredmény.
12/135 – Szundika
Mint a mellékelt ábra is mutatja, ma itthoncsücsü napom lesz.
Amikor fél ötkor felébresztettek (“holakajám”) még egészen fickósan éreztem magam, de ebben a percben már úgy érzem, lesz ebben a napban valahol egy szundika is.
Minden nap más - mindennap más 