Megpróbáltam én kihozni ebből a januárból mindent, amit lehetett, többek között annyit költöttem, mint egy Krőza (és még várok kettő csomag, höhö). Amennyire lehetséges volt, ki is hoztam jólesőre. Mindemellett az utolsó napra jutó szavakkal (néprajz és géz – emlékeztetőül, volt egy programon kívüli napom az Ottolenghi-szakácskönyvekkel*) nem kezdek marháskodni, bár nyilván ki tudnék hozni azokból is valamit, elmém bakugrásai megfékezhetetlenek.

Ehelyett inkább nézzétek meg a nappalit, ami még mindig adventi dekorban (és a RK cetlijeiben) úszkál, mert holnap már Imbolc**, és leszedem a karácsonyt, de mint a patyolat. Sőt, talán még további merényletek is lesznek, bár csak nyugtával dicsérjük a napot.

* Olyan boldoggá tettem vele, hogy csak hujuj. Azóta szinte kizárólag a jó Yotam receptjeit esszük.

** Ezt majd még elaborálom, ha odajutunk.