Az tele van, de nagyon. Természetesen a képletes és a szószerinti is. Utolsó tancsihét, Mrs. Claus behordja a munkázóba az utolsó adag dekkolós szajrét. Bár persze sohase mondd azt, hogy sohase.
Ma amúgy zárthelyit íratok, utána pedig ún. filmversenyen veszek részt mint zsűri. A világ egy hülye hely, mondtam már?
Elaprózni? Á, az valaki mással szokott megtörténni.
A forrás ezúttal is az Édeni Édességek, akik továbbra sem fizetnek nekem ezért, épp ellenkezőleg. 😀
A világ törvényszerűségeinek egyike, hogy mindig akkor fogy ki a macskakaja, amikor a lehető legrondább időjárás van odaki.
A
Ez a neve a pulcsiruhának, amit azért vettem meg, mert csak. Ilyen csinos kis kupackában érkezett hozzám, ni:
Én olyan világot akarok magamnak, ahol a lassúság és ráérősség a legnagyobb luxus, és nemigen van rá esélyem, de azért legalább az illúziójára szükségem van. Jelenleg maximum megvenni tudom ezt az illúziót, de legalább Gudrun Sjödénék gondoskodnak róla, hogy úgy érezzem, mintha.
Igen, azok ott stoppolócérnák arra az esetre, ha Stine elszakadna.
Azt leszámítva, hogy ezen a héten már támolyogtam a fáradtságtól, amikor sikerült néha kinéznem a munkahelyeim ablakain, időnként egészen pofás színek meg fények vettek körül. Otthon meg persze ott volt Maci.
Viszont levelibéka legyek, ha ez itt akár nyomokban is december második hetének látszik.
(Tegnap olyan dögfáradt voltam, hogy lemaradásban vagyok egy körrel, de nyugi, behozom.)
Továbbra is folytatódik a “magad, uram, ha szolgád nincsen” műsor, én például megleptem magam egy igencsak luxy előkarácsonyi ajándékkal, ma hozta ki az UPS.
Magad, uram, ha szolgád nincsen, avagy ott fotózzuk magunkat, ahol lehet. Ha az a BME Zé épülete, pázmányosan Danubianum, akkor ott.
Ma sem úgy néztem ki, mint aki, tudomisén, a Diocletianus kori keresztényüldözésekről oktat.
Ma már azt mondtam a diákoknak, hogy ha elájulnék nekik a katedránál, öntsenek le vízzel, itt a kulacsom az asztalon.
És holnap is odamegyek. 10×45 percre.
Próbáltam lefotózni az ijesztő Mikulást, aki (ami) most is ki van biggyesztve az egyik esztergomi ház erkélyére, napszemüvegben, egészen élethű szakállal, de csak ennyire sikerült:
Ez egy ilyen nap volt, no.
Ma reggel nem volt időm se arra, hogy posztoljam az elkészült fotót, mielőtt kirontok a házbul, és csak öt perccel ezelőtt támolyogtam vissza bele.
Ha más időzónában lennétek, mint én: most lesz mindjárt esti kilenc.
Én még ilyen ocsortány módon nem is tudom mikor úsztam el ennyire utoljára, egész nap nem volt öt szabad percem, ami alatt megírhattam volna egy bejegyzést. Az meg csak tortán a hab, hogy ezzel együtt se végeztem el semmit abból, amit ma szerettem volna.
Engem bádogdobozokkal mindig meg lehet venni kilóra. Ez a két mütyür a Pepcóból jött ma velem haza, és egyelőre illatmécses lakik bennük, de majd ha kiürültek, minden bizonnyal varrókellékek fognak beléjük költözni, mert az a dolgok természetes rendje.
Most már kezd afféle elkefélt módon, de tradícióvá válni számomra, hogy a decemberi utolsó tancsiheteket Mikulás valamelyik hülye manócskájának öltözve abszolválom.
A mai legyen, például, Csámpi.
Viszek még magammal a további retyerutyákon túl két horgolt huzatú párnát is, mert miután kipimpeltem az aulát, búsan pucérnak tűnik az a két műbőr fotel.
Ha lenne rá időm és energiám, tán még huzatot is rittyentenék rájuk.
Jól nézzétek meg, mert ekkora gigamega adventi dekkolás szerintem már nem lesz idén.
Ilyen volt:
Ilyen lett:
És ezt mind én, egyedül.
Bár a fa díszei közül egy tucatnyit a diákjaim csináltak:
Aula (majdnem) kész, mehetünk tovább.
Az hagyján, hogy úgy festek, mint a Mikulás valamelyik szélütött manócskája, de a lábamnál az a szatyor mind dekorációs elemmel van tele, mintha még nem hurcoltam volna be a munkahelyemre több zsák adventi szajrét.
Dekkolás lesz máma bent, de cefetmód.
A kultúrfalu, ahol lakom, már úgyszintén belevetette magát az adventi dekkolásba, ez itt pl. a Művész Kávéház ablakában vanik.
Kezd már afféle tradícióvá válni, hogy hétfőnként, amikor én levelezéssel és szövegpofozással meg még ennél is pocsékabb feladatokkal foglalkozom, beküldöm helyettesíteni Mackót, aki bezzeg csak azért kap hamit meg simit, mert létezik.
És még a haját sem kell megmosnia, mint nekem, aki már ezt a programpontot is szívéből rühelli.
Az előző bejegyzésben azt állítottam, hogy a koszorú alapját tavalyelőtt ácsoltam össze ficnikből, de tévedtem, az még 2021-ben történt. Marha gyorsan telik az idő, no.
Az idei év elmebeteg rohanásaira jellemző, hogy csak tegnap döbbentem rá, nincs a házban adventre egy négydarabos gyertyacsomag. Az meg erre a kultúrfalura jellemző, hogy csak a harmadik helyen találtam, ott is duplájáért, mint amennyiért az esztergomi kínaibótban lett volna.
De most nézzük a pilácsot, az megnyugtat.
Kifejezetten mókás számomra is elnézegetni ezeket a vasárnapi galériákat, sőt, leginkább számomra mókás. Ha ezekre kéne támaszkodni abban, mik történnek velem, azt hihetném, hogy a héten csak zabálás volt, bütykölgetés mindenféle színes micsodácskákkal, és mindehhez feltűnően sokat bámultam az eget.
Tudja a penész, jobb is azt hinni, hogy ebből állt a hetem. A valóság sokkal prózaibb, és sokkal több munka, táblázat, szövegpofozás, buszozgatás, többé-kevésbé átalvatlan éjszaka és korai kelés meg adminisztráció volt benne, mint szeretném. Galéria!
Ma indul az idei “adventi dekkolás” sorozat is, tessék visszanézni majd később, bár elsőre csak a koszorút tudom prezentálni, és ahhoz mindössze elővakartam a két évvel ezelőttit, meg kicseréltem rajta a gyertyákat. Igaz, egy újszülöttnek minden vicc új, hátha van még olyan, aki nem látta.
 | mák - Jóleső Január 2026/1 –… |
 | Vég Anett - Jóleső Január 2026/1 –… |
| Vég Anett - 13/123 – Mos |
| mák - Adventi dekkolás 2025/7… |
| Vég Anett - Adventi dekkolás 2025/7… |
Minden nap más - mindennap más 