Mára az a fő ambícióm, hogy a RK ne veszítsen el a tömegben.
És amikor hazajöttünk, és ő elmegy valahová máshová, dekkolni fogok, de mint a kurvaélet.
december 2024 havi bejegyzések
Adventi dekkolás 2024/18 – Lakk és bundás és piros
Végre megjött a csomag. Ez volt benne:
Enyimé. Szerintem ez is az adventi dekkolás része, és úgysem tudtok meggyőzni az ellenkezőjéről.
12/109 – Punny
Ma gyönyörűen sütött a nap,
de én itthon punnyadtam, mert vártam egy csomagot, amit délelőttre ígértek, de mostanáig sem jött meg, grr.
A punnyadás egyébként is most nálam afféle alapállapot, és nyilván szükségem van rá, de arra is lenne, hogy csináljak valamit a káosszal, és lőjem fel a fényfüzéreket ide-oda. Mindenekelőtt viszont a csomagomat akarom, ha már megígérték, grr.
Adventi dekkolás 2024/17 – Kirakat
Már megint kölcsöntollakat fogok elkunyizni, én ugyanis a mai délutánt végigaludtam. Mondhatnánk, hogy nyilván ezek szerint erre volt a legnagyobb szükségem, de ezt most igen nehéz elhinni, mivel mindenem fáj. Az alvástól.
A város és annak boltjai viszont továbbra is igen pofásan teljesítenek helyettem, igazán nincs ok panaszra.
És amíg én aludtam, a RK kitakarította a kamrát, mert ő valójában rendes srác, csak ne menne annyit világgá.
12/108 – Pocséta
Ugyanabba a folyóba nem lehet kétszer belelépni, mondják, de ugyanabba a pocsétába akárhányszor. Éppen arra várok, hogy az okosember befejezze a zoom-értekezletet más okosemberekkel, mielőtt elmegyünk bevásárolni.
Ha jól hallom, éppen Mária Terézia tallérjairól van szó. Az csak vagy százötven évvel van odébb időben a pasim kutatási területeitől – már megint mibe keveredett bele ez a vadmarha, emiatt pedig hová fog majd elutazni, és mikor?
Adventi dekkolás 2024/16 – Szezonális
Rohadt lassan haladok ugyan, de mégiscsak haladok, a jebezeusát neki. Végre egy kis szezonális ágyneműcsere, piszkosul rám fért már.
Adventi dekkolás 2024/15 – Kölcsöntoll
Mivel én még mindig enyhén támolygós állapotban vagyok, beküldöm helyettesítőbe a falut, ahol lakom. Valamikor a múlt héten lőttem a fotót vagy még azelőtt, amikor szaloncukorért mentem.
12/107 – Göthös
Göthös vagyok és szedett-vedett, most jön ki rajtam mindaz, ami nagyjából augusztus eleje óta gyűlöget, szorgalmi időszak szervezése meg tanszékvezetőség meg irgalmatlan mennyiségű munka meg az állandó macerálás, amiben részem volt ezalatt az idő alatt. Amikor elkezdődött ez a foshalmaz, elhatároztam, hogy a következő állapotokban nem láthat majd engem a munkatársak és hallgatók és mindenki más tömege, mégpedig a) szemöldök nélkül, b) lepattogzott körömlakkal, c) bőgve. Ezt mind sikerült teljesítenem, de most olyan mértékben le vagyok robbanva, hogy még a tiszta ruhákat sincs energiám felcipelni a mosókonyhából. Mindehhez pedig a RK ma jön haza, már le is szállt a gépe, csak még persze minden más előtt elmegy opponálni egy MTA doktori védésre. Nem állítom, hogy teljes mértékben fel vagyok készülve az érkezésére, sőt. Az ágya például jelenleg egy ruhatároló alkalmatosság, a kamrát szeptember óta nem takarítottam ki, a hűtőkben pedig minden bizonnyal vannak olyan döglött dolgok, amiket már régesrég ki kellett volna hajítani. Lelkileg meg pláne teljesen felkészületlen vagyok erre az érkezésre. Ez alatt az idő alatt ő sikereket sikerekre halmozott, én meg teljesen elvadultam. Az ember egyszerűen megszokja, hogy ott van tökegyedül, és nem számíthat jóformán senkire.
A mai nappal kezdődően egészen január 3-ig fizetett szabadságon vagyok. Még várok arra, hogy úgy is érezzem magam, mert még egyelőre afféle ugrásra kész állapotban vagyok, mármint belül. Kívül meg, hát mint a mellékelt ábra mutatja.
Eská 12/6 – Jobb későn, mint soha
Azt nem állíthatjuk, hogy elsietem, marhára nem. Az egyik előlapot két nap híján két éve fejeztem be, a másikat kábé egy-két hónappal azután. (Abból csak az első kísérletet találtam meg, amikor még a rakosgatás fázisában volt, de biztos vagyok benne, hogy valamikor a rákövetkező január-februárban varrtam meg.) De most már készen vannak a hátlapok is.
Másfél óra, vagy annyi se. Ennyi kellett hozzá.
Mit mondhatnék, ezzel a tempóval Isten csudája, hogy néha be is fejezek valamit, amit még évekkel ezelőtt elkezdtem.
12/106 – Valamiért
Miután a délutánt lényegében végigszundikáltam takonykórilag, most bezzeg ébren vagyok, úgyhogy akár meg is írhatom a vasárnapi bejegyzésem. Igaz, nem lesz nagy kunszt, nem volt ezen a héten semmi igazán érdekes, csak a szokásos szöszölés, rohangálás meg tancsitancsi, esténként pedig egy kis nyálfolyatós kiájulás. A decemberi vasárnapi galériáimat potenciálisan érdekessé tevő tartalmakat egyébként is jellemzően felszívják az adventi dekkolós bejegyzések. Valamit valamiért.
Adventi dekkolás 2024/14 – Bambusz
Amikor tegnap azt mondtam, hogy tavaly óta szereztem/csináltam pár új bármit is az adventi dekkoláshoz, többek között rájuk gondoltam, ni:
Tavaly igencsak megtetszett nekem ez a tyehnyika, de hát persze idén nem állt rendelkezésemre az az eljárás, hogy kimenjek a birtokra alapanyagot tallózni. Viszont ha nincs épp kéznél egy bambuszligeted, még mindig ott van lehetőségként az OBI. (Azért a bambuszliget szórakoztatóbb volt.)
Most már csak a takonykórból kéne kimásznom annyira, hogy alkalmazhassam is.
12/105 – Coldrex
Azt már megittam, Mackót megetettem, onlány óráimat megtartottam. Úgyhogy most kidőlök.
Adventi dekkolás 2024/13 – Bőrönd Ödön
A tavalyi firenzei adventi szajrét igen bölcsen egyetlen helyre suvasztottam be ahelyett, hogy szétszórtam volna különböző tárhelyekre, úgyhogy amikor nekifutottam a munkahelyem dekkolásának, kinyitottam a Bőröndöt.
A kábé harmada annak, amit a képen láttok, még itthon van, úgyhogy akár neki is gyürkőzhetek. Hetnék. Hetni fogok. Valamikor.
Meg persze azóta is szereztem/csináltam még további izéket, de azokat ráér bemutatnom akkor, amikor bevetésre kerülnek.
12/104 – Püthia
Volt nekem még hetekkel ezelőtt egy olyan jóslatom, hogy abban a pillanatban, mihelyt végetér a félév, én olyan beteg leszek, mint a kutty. Egy ilyen jóslathoz nem kell Püthia papnőjének lenni, bőven elég az a tapasztalat, amit oktatásom hosszú és keserves évei alatt összeszedtem.
Arra mondjuk nem számítottam, hogy a takonykór sunyin beelőz balról, és még az utolsó előtti munkanapomon leüt. Holnap már hálistennek csak onlány konzultálok, de ma még be fogok vánszorogni órákat tartani. Sok-sok papírzsepivel.
Adventi dekkolás 2024/12 – Top
Ott még definitíve nem vagyunk, sőt. Itt ebben az enteriőrben ez egy szokásos őszitéli fotó, beleértve az ablaküvegben tükröződő tokás zombit is, de legalább van itt mécses meg pilács meg gumikacsa.
A lakás még nem tart sehol, persze.
12/103 – Mínusz
Mára mínuszokat jövendöltek, úgyhogy ennek megfelelően fagyos bábuskának öltözve evickélek a munkázóba.
Még két nap. Kettő.
Adventi dekkolás 2024/11 – Koszorú
Végy egy drótos műfenyő-girlandot, egy elemes tündérpilácsot meg két pipit és egy plüss szaloncukrot, aztán ragasztózd fel a TéKá klub ajtajának arra a szárnyára, amit nem szoktak nyitogatni, és bízzál abban, hogy senki sem nézegeti a túloldalán lefityegő elemes kapcsolót. Kész.
12/102 – Villany
Ma már szégyenszemre villanyt is kellett gyújtanom a fotómhoz, de így se lett valami hujderutyutyu. Mindenesetre én készen állok a munkanaphoz. A csokicsókok is.
Kabátot nyilván veszek még.
Adventi dekkolás 2024/10 – Csokicsók, te csodás
Be kell vallanom, ezt én már nem csak megsütni, de enni is unom, de azért mindig ott a “közkívánatra” elem, úgyhogy most sem úszom meg.
A recept ugyan fent van a blogon, de elő kell ásni az archívumból, meg azóta már változtattam rajta pár apróságot, szóval nesztek, itt a frissített változat.
“Csokicsók
Hozzávalók kb. 80 darabhoz (ez négy tepsi, de tényleg megéri):
- 30 deka étcsokoládé
- 10 deka vaj/margarin
- egy teáskanálnyi vaníliaaroma
- 3 tojás
- 25 deka cukor
- 10 deka liszt
- fél teáskanál sütőpor
- csipetnyi só
- 10 deka étcsoki-dara vagy mini csokicsepp
A darabokra tördelt csokoládét a vajjal és a vaníliával nagyon kis lángon összeolvasztottam, majd hagytam langyosra hűlni. Amíg hűlt, kikevertem a tojást a cukorral, amibe előbb a csokimassza került bele, aztán a sütőporos-csipetnyisós liszt, végül pedig a csokidara/csokicsepp. A kész masszát a lefolpackozott keverőtálban egész éjjelre bent hagytam a hűtőben.
Másnap reggel előmelegítettem a sütőt 180 fokra, aztán kibéleltem sütőpapírral két nagy tepsit, és előkészítettem további két tepsiméretű sütőpapír-darabot. A recept nemes egyszerűséggel annyit mond, hogy “a tésztából egy teáskanállal kis halmokat rakunk ki”, arról viszont egy szót se szól, mennyit ragacsol közben az ember. Ilyenkor már a végeredményre kell gondolni, meg arra, hogy mindenképpen megéri, mert nagyon finom lesz. És amiatt sem érdemes idegeskedni, hogy a kis halmok mennyire göcsörtösek és rondák, a sütőben majd szépen kerekre terülnek szét. Nyolc-tíz perc bőven elég ehhez.
(Mindenképpen érdemes megvárni, amíg teljesen kihűl, melegen ugyanis a sütőpapírhoz ragad az alja, és azt a téveszmét ülteti el az emberben, hogy még nincs megsülve a csokicsók. Ki kell várni, amíg már nem is langyos.)”
Ez most 93 darab lett, de úgy el fog fogyni, mint a huzat, a két héttel ezelőtti nyílt napra is sütöttem belőle, a diákok pedig természetesen rajongói lettek. Idén úgy fest, még az a szégyen is megesik velünk, hogy Neptun-üzenetben fogom kiküldeni nekik a receptet…
Adventi dekkolás 2024/9 – TéKá
Van a munkázó helyemen egy klub/büfé/ücsörgő, ma annak estem neki. Ezzel kezdtem (a zöld tálak mindközönséges papírtányérok, csak lefújtam őket zöld akrilsprével):
És ez lett a vége:
Na, mutatok még képeket.
Egyedül a koszorút nem én hoztam, de abba sunyin beleapplikáltam egy pipit. Koszorút az ajtóra vittem, de azt majd máskor…
Minden nap más - mindennap más 