Szerintem még sosem volt félév, amikor annyira vágtam volna a szántit a szünetig, mint most. Még négy munkanapom van addig, és igen, azt is belekalkuláltam, hogy a holnapi nap munkaszünet.

Kábé mostanra állt be az, hogy ha mindent előkészítek, amit másnap fel akarok venni, akkor csekély egy és egynegyed órámba telik összeszedni magam reggelente, pedig igazán nincs kilenclépéses arcápolási rutinom, és nem is reggelizek. Az idő mintha kicsorogna az ujjaim közül, és közben egyre több feladatom van, ma délután például még elvágtázom a gyakorlóiskolába ún. tangyak-megbeszélésre, ami azért szép, mert ezzel kapcsolatban nekem tényleg csak igen hézagos tudásom van, ez sose volt a reszortom.

Hja, a tanszékvezetők glamúros élete.