Továbbra is fenntartom, hogy engem kitömve kéne mutogatni. Végre van egy olyan napom, ami tanítás nélküli munkanap, ennélfogva

1. Molyolgathatok egy két hét múlva leadandó tanulmányon, okosságokat pöntyögve a cselekvéses tanulásról a felnőttek kézségfejlesztése kapcsán (long live John Dewey! ő már 130 éve megmondta!), valamint az internetes forráskritikáról folyó oktatás indirekt módszereiről,
2. mindeközben el tudok totyogni cicapapiért, emberpapiért és még a HÉV-megálló közelében lévő nagy kínai bótba is, mert kezdődik a harisnyaszezon, rólam meg egymás után szakadnak le a kultúrharisnyák, amiknek most van az évada,
3. ehhez végre fel tudom venni az Erdőbényén turkált ruhámat és a zuzmózöld kord ingkabátomat, mert ezeknek is itt a szezonja,
4. ja, és mivel nem kell elfutnom valami embertelen hajnali órán, normális fényben csinálhatnék önfotót.

Erre meg én, ostoba lúd aki vagyok, bent felejtem az irodámban Fapipa töltőjét az összes madzaggal meg más bizbasszal, ami az önfotók feltöltéséhez és a zavartalan tanulmányíráshoz kéne.

Azért emberpapiért, cicapapiért, harisnyákért és pipiros-restaurálási kellékekért elmentem, legyen ennek a napnak haszna.

Ha azt nézitek, mi a fene ott az a hátizsák, én bizony vettem a piros mellé egy olyat is, amit Ocean Blue színűnek mondtak, de az nekem már balti-kék marad, amióta 2009-ben megjártam Lettországot.