Ilyen feje van annak, aki végre leadta azt a szájbavert tanulmányt, amivel (jelentős szünetekkel, de valójában) fél éve tökölődik.
Arra gondolok ott középen a részeg róka, a vigyorgó medve meg a döbbent macka között.
október 2024 havi bejegyzések
12/60 – Spirál
Tegnap természetesen nem jutottam semmire, mert közben is mindenféle levelekkel meg feladatokkal kellett veszkődnöm, mindeközben pedig ahhoz túl dühös voltam a világra, hogy szívből és könnyedén menjen az írás, ahhoz viszont nem voltam eléggé dühös, hogy jól felszívjam magam, oszt erisszük bele a sűrűjébe.
Hát így mendegélünk lefelé, feleim, ráadásul vagy másfél hete egy ritka optimista pillanatomban vendégeket hívtam péntek estére Diwalira, ami persze ezúttal a lehető leghülyébb időpont fényünnepre és vendégek hívására egyaránt, de mit tehetnék, az egész rühes félévben írd és mondd ez az egyetlen szabad hétvégém. Nem is nagyon fog tolong a buliváró népség-katonaság, amit teljesen megértek.
Most itt hagyom a begyúrt vekniket kelni, aztán megyek piacra, mert ha már arról van szó, hogy szöget verjek a saját bakancsomba, kimaxolom én a világot, de ki én, azt a csicseriborsós édes jó anyukáját neki.
12/59 – Papucs
A mai szép ködös napon pedig Karen tanárnő itthon marad papucsban (őszi szünet! őszi szünet!), hogy tanulmányt írjon, mert annak ugyan holnapután van a leadási határideje, de holnap megérkezik Karen tanárnő anyája, és az implikált összefüggéseket ugye nem kell elmagyaráznom.
12/58 – Karen
Az őszi szünetre való tekintettel* végre elvergődtem fodrászatba. Amúgy csak azért volt időpont, mert az egyik szalagavatós kiscicának döntenie kellett, hogy fodrász Szentendrén vagy ruhapróba Vácott, másként jövő hétre maradt volna ez is.
Mindezek eredményeként most nyaktól lefelé úgy festek, mint egy favágó, nyaktól felfele pedig mint egy Karen. Ez utóbbi egyébként az első mosástól elmúlik, ne tessék berosálni.
* Haha, még hogy őszi szünet. Ez is csak annyit fog jelenteni, hogy órákat nem kell tartanom, de a többi szar ott lesz csőstül.
Eská 12/3 – A crockpot dicsérete
Ha nem lenne egy ilyen ketyerém, sokkal nehezebb lenne rávennem magam arra, hogy időnként begyömöszöljek magamba némi meleg ételt. Így is sokkal étvágytalanabb vagyok a szokásosnál, hát még ha extra adag strapába is kerülne minden vacsora.
Úgyhogy néha összehozok egy ilyet,
egy részét rögtön lefagyasztom, a többit pedig megpróbálom a lehető legváltozatosabban összerakni vacsorákká.
Szóval megteszem én, amit lehet, de azért szeptember eleje óta már fogytam három és fél kilót, pedig ez nem állt szándékomban…
12/57 – Gyakorlat
Életem az továbbra se nagyon van, de valójában már nem is tudnám igazából, mit kezdjek vele. Szerda este volt valami efféle, találkozó barátnőkkel, háziropi meg kecskesajtkrém meg gintonik, de én már úgy kijöttem a gyakorlatból, hogy siralom belegondolni.
Nézzetek inkább őszt a Dunakanyar random pontjairól, jó az.
Az utolsó kép azt illusztrálja, ahogyan én péntek este bulizok. Az Időkép Szent Tamás-hegyi kameráján épp jól láthatók az irodám ablakai, mind a kettő. Csak azokban volt már fény ezen az órán, desőt a buszom 19:21-kor indult haza.
12/55 – Plusz
Oh dear, úgy nézek ki, mint egy random fotó valamelyik 1994-es Burda Plus katalógusból, csak sokkal fáradtabban. Ma már megint kellemetlen emberekkel levelezek kellemetlen dolgokról, úgy kell ez nekem, mint szar a zsebbe. Mintha nem lenne elég, hogy ma öt órát tanítok egyhuzamban, holnap pedig tízet.
Szaporulat a… 12/4 – Piacos
Mint írtam még szerdán, vettem a piacon ruhát is. Kettőt!
Innentől valószínűleg orrvérzésig ezekben nyomom, készüljetek fel.
12/54 – Csálé
Csak a fotó elkészítése után vettem észre, hogy ferdén áll fejemen a sapka. Mármint más ferdén, mint amit a tervezésekor óhajtottam.
12/53 – Hiátus
Édes jó Istenem, szeptember eleje óta ez volt az első piacnap, amikor el tudtam jutni betevő kecskekefirjeim és termelői paradicsomkáim irányába. Úgyhogy kimaxoltam az alkalmat, ki én.
Ruhát is vettem. Kettőt.
Eská 12/2 – Végy egy bokrot…
… meg két és fél liter vizet meg egy kiló húsz deka cukrot meg egy doboz citrompótlót. Tadááá!
12/52 – Tangyak
Szerintem még sosem volt félév, amikor annyira vágtam volna a szántit a szünetig, mint most. Még négy munkanapom van addig, és igen, azt is belekalkuláltam, hogy a holnapi nap munkaszünet.
Kábé mostanra állt be az, hogy ha mindent előkészítek, amit másnap fel akarok venni, akkor csekély egy és egynegyed órámba telik összeszedni magam reggelente, pedig igazán nincs kilenclépéses arcápolási rutinom, és nem is reggelizek. Az idő mintha kicsorogna az ujjaim közül, és közben egyre több feladatom van, ma délután például még elvágtázom a gyakorlóiskolába ún. tangyak-megbeszélésre, ami azért szép, mert ezzel kapcsolatban nekem tényleg csak igen hézagos tudásom van, ez sose volt a reszortom.
Hja, a tanszékvezetők glamúros élete.
12/51 – Szunya
Ez a hét még el sem kezdődött istenigazából, de én már támolygok a fáradtságtól. Most mindenképpen muszáj elmennem könyvtárba, de ha visszajövök, valószínűleg leheveredek szundikálni egyet, ne csak Macinak legyen jó itt nálunk.
Igaz, neki a cicaságon túl nincs más tennivalója, ennélfogva bűntudata sem, ha bármikor-bárhol beveri a szunyát.
Szaporulat a… 12/3 – Főként fenyők
A Pepco egy veszélyes hely, oda még szösztelenítő hengerért sem szabad bemenni.
Úgy fest, az idei adventi dekkolás fenyőmintákban fog tobzódni, mármint ha lesz akkor még bennem enerzsia az ilyesmikre.
Szösztelenítő hengert is vettem, még mielőtt.
12/49 – Mistress of Ceremony
Hejj, akár még arra is képes lennék, hogy jól nézzek ki, épp csak időm nincs rá.
12/48 – Rubin
Ilyen ez a sors, feleim, amikor van mivel fotót készíteni, nincs mikor. Teliholdas sötétben caplattam ki az ajtón reggel hatkor, kevésbé teliholdas és kevésbé sötétben caplattam vissza este hatkor. A fotó akkor készült, amikor végre lerogytam a buszmegállóban a hazabuszra várva.
Az már csak tortahabon cseresznye, hogy hajnali kettőhúszkor ébredtem három óra alvás után, és nem bír-tam visz-sza-a-lud-ni. Most valószínűleg kiájulok kicsit, majd holnap megint megyek. Ezúttal díszdiploma-átadásra, ahol nekem kell lennem a tamburmajor néninek szép ruhában, és lehetőleg fiatalabbnak és kevésbé rozogának kell kinéznem, mint az ünnepelteknek.
Van köztük rubin diplomás is. Ő hetven éve végzett.
12/47 – Madzagmentes
Mivel még mindig én vagyok a balfaszok királynője, Fapipa madzagjai és bizbaszai hiányában ezt kapjátok ma belőlem. A fejem amúgy se nagy élmény.
12/46 – Balti-kék
Továbbra is fenntartom, hogy engem kitömve kéne mutogatni. Végre van egy olyan napom, ami tanítás nélküli munkanap, ennélfogva
- Molyolgathatok egy két hét múlva leadandó tanulmányon, okosságokat pöntyögve a cselekvéses tanulásról a felnőttek kézségfejlesztése kapcsán (long live John Dewey! ő már 130 éve megmondta!), valamint az internetes forráskritikáról folyó oktatás indirekt módszereiről,
- mindeközben el tudok totyogni cicapapiért, emberpapiért és még a HÉV-megálló közelében lévő nagy kínai bótba is, mert kezdődik a harisnyaszezon, rólam meg egymás után szakadnak le a kultúrharisnyák, amiknek most van az évada,
- ehhez végre fel tudom venni az Erdőbényén turkált ruhámat és a zuzmózöld kord ingkabátomat, mert ezeknek is itt a szezonja,
- ja, és mivel nem kell elfutnom valami embertelen hajnali órán, normális fényben csinálhatnék önfotót.
Erre meg én, ostoba lúd aki vagyok, bent felejtem az irodámban Fapipa töltőjét az összes madzaggal meg más bizbasszal, ami az önfotók feltöltéséhez és a zavartalan tanulmányíráshoz kéne.
Azért emberpapiért, cicapapiért, harisnyákért és pipiros-restaurálási kellékekért elmentem, legyen ennek a napnak haszna.
Ha azt nézitek, mi a fene ott az a hátizsák, én bizony vettem a piros mellé egy olyat is, amit Ocean Blue színűnek mondtak, de az nekem már balti-kék marad, amióta 2009-ben megjártam Lettországot.
Minden nap más - mindennap más 