Az ősz, mi más. De még milyen hirtelen.

Mivel ezen a héten ez az első (és lényegében egyetlen) szabad napom, a délelőttöt munkahelyi ügyekkel, főként levelek írásával múlattam át, aztán felkerekedtem, hogy emberételt és Maciételt szerezzek, mert a szárazpapi csúnyán fogyóban volt, és a szaftos papi helyzete sem állt túl jól. Az emberpapi igazán sokadlagos jelentőségű már itt ebben a vircsaftban, de azért bementem A Sonkáshoz sajtért, olajbogyóért, hummuszért és három csirkecombért, melyek oly szép sárgák voltak, mint egy napraforgómező.

Mint afféle préda nőszemély, aki egy kis eső miatt már nem akar gyalogolni, oda is és vissza is kocsival utaztam, azám. Hogy a kocsin mások is utaztak, és sok kereke volt, és minden megállóban megállt, az már részletkérdés.

Akkor most mosunk még néhány gépnyit, majd behajintjuk a sütőbe a csirkecombokat. A királyi többes ezúttal királynői, mert természetesen ezeket mind nekem kell megcsinálnom egyedül. Holnap amúgy megint tanítani megyek, mert ennek a mókának már sosincs vége, épp hogy csak elkezdődött.