Hej de hosszú nap volt ez. Jó, valójában csalok, mert már egy órája hazaértem, de még negyedórával ezelőtt is teljes oktatói gúnyámban (incl. sivatagi bakancsok) ültem a gépem előtt, és próbáltam megoldást keresni eszkalálódó problémáinkra. Nem az enyéimre, azok is számosak (pl. ma esmég rekordot döntöttem, egy kávéval és öt torokpucoló cukorkával vagyok még mindig a reggel ötkor ébredés és hatkor indulás óta, mert egy-sze-rű-en nem volt időm enni, de egyáltalán nem), hanem a kicsiny, legyalult diliházéra, ami a tanszékem.
Ma délután pedig, amikor én (felváltva!) problémákat bámultam siránkozva, és elsős gyivákjaimat próbáltam derűsen+oldottan+informatívan bevezetni az óvodai hospitálás rejtelmeibe, a Kari Tanács megszavazta, hogy innentől ne megbízott tanszékvezető legyek, hanem végleges.
It’s a final countdown, ooooOOOOOoooúúúúú.
Minden nap más - mindennap más 
Esztina
2024/09/12 at 16:27
Azért merjek gratulálni? Merek! És hajrá, Kata néni, menni fog az!
Vég Anett
2024/09/24 at 13:10
Most gratulálni kell, vagy részvétet nyilvánítani??? És most többet kell tanítanod, vagy kevesebbet? Legyenek még hülye kérdéseim? Mindenesetre megkockáztatom a gratulát… (Ja és lebuktam, mennyire lemaradtam a blogolvasásban… de nem annyira, mint az írásban.)
mák
2024/09/24 at 17:42
A részvétnyilvánítás jól jönne, köszi. Az óráim száma nem ettől függ, hanem attól, hogy van-e aki megtartsa rajtam kívül (nincs, két plusz tárgyat kaptam erre a félévre az eddigieken felül, egy szabad hétvégém se lesz december közepéig).