Megyek tanszéki értekezletet tartani, úgy is nézek ki.

Nem, valójában úgy nézek ki, mint aki az éjjel háromszor ébredt, közben pedig válogatott hülyeálmokban fetrengett, már amikor nem a macska sipákolt a füle mellett, hogy holakajám. Valami ismeretlen faluba utaztam, ahová harmincfokos emelkedőkön vitt az út, én meg azon imádkoztam a buszon, hogy ki ne repüljek a hátsó ajtón, és amikor odaértem, éppen valami falunapok voltak, ahol fel-alá csámborogtam, és egyszer csak felhívott a húgom, hogy hol kujtorgok, várnak Mamánál, aki ebbe a faluba költözött. (Mama 2007 óta halott, jelzem.) Úgy elszégyelltem magam, hogy próbáltam virágot szerezni, és mivel falunapok voltak, reméltem, sikerül is. Hát, sikerült, de hogyan… Az első egy cserép muskátli volt, amit véletlenül beleejtettem a patakba, a második egy rózsacsokor vázástul és valami ántik fényfüzérrel körbetekergetve. Azt letettem az asztalra a kávézóban, amíg kifizettem a pultnál a kávémat, és mire visszaértem, a séf vegán desszertet csinált a szirmokból, babléből köpült tejszínhabbal meg liofilizált málnákkal. A harmadikért a virágboltba mentem be, ahol végig kellett várnom egy teljes érettségi bankettre igyekvő tömeget, akik mindenféle papagájvirágokat és egyéb egzotikus izéket akartak vásárolni lármásan, és mire én sorra kerültem, nem maradt más, csak valami sápadt lila virágok, de az eladónő adott hozzá egy sápadt lila vázát is, amit féltem, hogy leejtek. És akkor megszólalt a fülem mellett Maci, hogy holakajám, úgyhogy lövésem sincs, eljutotam-e egyáltalán bárhová azokkal a sápadt lila virágokkal.

Remek napom van, na, és még el se kezdődött igazából.