Végre van egy olyan napom, amikor nem kell mennem éppen sehová, és egyedül etethetem a mosógépet. A RK éppen Békéscsabán van, de lesz ez még így se, a jövő hetet valószínűleg válogatott holmicskái mosásával fogja tölteni, mielőtt három és fél hónapra távozik Ámerikába, úgyhogy ki fogom használni a lehetőséget, ki én. És takarítani is fogok.

Ezeket valószínűleg nem ebben a barbipink virágos hacukában fogom abszolválni, mert nem rugis az anyaga és nincs zsebe (zenegépecke! telefon!), de muszáj volt felvennem, mert már két hete turkáltam Erdőbényén, és a kedves olvasók némi kétkedéssel fogadták, hogy ezt, én, itt és most.

Elmondanám, hogy én ezt fel se próbáltam, csak ránéztem, és azt mondtam, jó lesz. Az lett.

Csak a dokumentáció kedvéért azt is elmondanám, hogy most vagyok 77,5 kiló. Azért akarom dokumentálni, mert a következő néhány hónap valami iszonyú lesz, és kíváncsi vagyok, stressz-zabálni vagy stressz-fogyni fogok-e tőle. Ugyan már nekiláttam számos működőképes stratégiát gyártani ahhoz, hogy viszonylag rendszeresen és egészségesen étkezzek az őszi félévben, amikor a szélrózsa minden irányába rohanok majd összevissza, esténként pedig nem lesz aki elém pakoljon egy tányér meleg ételt, de ez további erőfeszítéseket igényel.

Egyelőre rendeltem magamnak az internetekbe egy ételtermoszt, szorgosan fagyasztgatok házi gyozákat és wontonokat, valamint kölcsönkértem anyósomtól az airfryert, de még lesz ezzel nekem dolgom, ha nem akarok valahol holtan lefordulni egy katedráról.