“And now for something completely different”, mondanák a fiúk a Monty Pythontól (amikor még fiúk voltak, nyilván, nem pedig öregek vagy halottak).

Ezt a száznyolcvanplusz magas nőkre tervezett izét én már évekkel ezelőtt turkáltam, de mindig úgy gondoltam rá, mint arra a holmira, amit majd át kell alakítani, mert elálldogálni vagy -üldögélni kiválóan tudok benne, haladni viszont nemigen. Ez azóta sem változott, mivel én nem nőttem nagyobbra, legfeljebb keresztben, haha. A nehézség nyilván abban áll, hogy a bordűrös anyagot a vízimadarak miatt nem lehet egyszerűen alulról nyissz, felülről kell vele csinálni valamit, és erre bennem még mindig nem nőtt meg a késztetés.

No de azért felvettem, hogy lássátok, itthon maszogni ez is jó lesz, délután úgyis át kell öltöznöm, mert megyünk Zebegénybe víkendezni. Leginkább azért, mert most vagy soha, pontosabban most vagy jövő nyáron, azt meg ki tudja, addigra mi lesz.

És ha már a Monty Pythont emlegettem, tessék: