Mihelyt akár hajszálnyit is normalizálódik az éjszakai hőmérséklet, én elkezdek hülyeségeket álmodni. Oké, nagyjából mindig hülyeségeket álmodok, de csak egy bizonyos hőfokon alul emlékszem rájuk, másként nemigen marad belőlük más, csak néhány fura foszlány. Nos, ezúttal a jelek szerint már elég hűvös volt az éjszaka, mert hiába aludtam pocsékul, keveset és több részletben, az álmaimra elég jól emlékszem.

Barkácsboltra volt szükségem (milyen meglepő), de a szokásos helyek nem voltak megfelelőek, valami olyan kellett, amit leginkább barkácsbolti turkálóként lehetne leírni, régi holmik meg újak, vegyest. A Metál Üzletházból (ez egy létező hely, nem vicc) kifelé jövet mondta egy pasas, aki éppen a leharcolt kisteherautójába pakolt, hogy ő tud egy helyet, ahol megtalálom a cuccokat, amikre szükségem van – az öregotthont keressem, annak a tornatermében lesz. “A legjobb barkácsboltok mindig öregotthonokban vannak”, mondta meggyőződéssel. Az álombeli MÁK olyan hülye, mint egy tányér főtt hal, megkérdezte tőle, hogy odavinné-e. Oda is vitt rendben, a kisteherautó menet közben vagy háromszor szét akart esni alattunk, a rádióból countryzene szólt (“bocsi, már öt éve nem tudok állomást váltani, mert beragadt a rádióban az a lócsics, amivel tekergetni lehet”), a műszerfalon meg poros plüsskutyák ültek sorban. Az öregotthon előtt lerakott, pápát intettünk egymásnak, ő meg elpöfögött a csotrogányán.

A tornateremben tényleg volt egy barkácsbolt, pontosabban afféle ideiglenes kirakodóvásár, szerelvények banánosládákban, egy komplett géppark felstószolva a bordásfalak mellett, pár vevőjelölt éppen a lombfújókat próbálgatta, melyiknek jobb a hangja. A kassza mellett egy afféle dickensi kinézetű öregúr ült, akinek mindenféle váratlan helyeken voltak a fején bozontos fehér szőr- meg hajpamacsok, és egy kakukkos órát javítgatott. Azt mondta, nézzek körül nyugodtan, biztos találok valami érdekest, de vigyázzak arra, hol állok meg, mert ez itt mégiscsak egy tornaterem, és ugyan kiszámíthatatlan időszakonként, de gongszót fogok hallani, és amikor megszólal a gong, akkor nagyon gyorsan menjek ki a szélre, mert akkor ér ide a körversenyes kerekesszékes rali, és azok nem ismernek sem Istent, sem embert, amikor győzni akarnak. Gondoltam, ez most valami ún. insider humor lehet, öregotthonban vagyunk, végül is, hehe. Elindultam körbe a banánosládák között, volt olyan, amelyikben minden darab ugyanannyiba került, volt, amelyikben minden bizgere más fajtájú volt más árban, de afféle láthatatlanul fogó tollal írták rá az árat a narancssárga mini matricákra, reszkető kézzel, ráadásul fogalmam sem volt, milyen devizában, mert az árak nem stimmeltek sem euróban, sem forintban. És akkor bakker tényleg megszólalt a gong, a pofák eldobták a lombfújókat, és felkapaszkodtak a bordásfalakra, a terem ajtaja kivágódott, és bezúdult a kerekesszékes rali. És eltapostak engem, de mint az állat.