Ennek a fürdésszobának a következő inkarnációja, ha megérjük, már tényleg úgy fog bekövetkezni, hogy kipakolok belőle mindent, ami nincs leragasztva, aztán átadom a tervezett átalakítások listáját egy hidegburkoló és belsőépítész teamnek, én pedig elvonulok két hétre a Seychelles-szigetekre.

Yeah, pont ennyi realitása van annak, hogy itt valaha is lesz még más is, nem csak az én tökölődéseim a teddihengerekkel. Itt ez a kupleráj tényleg úgy fog kinézni mindig, mint egy nyaraló Zamárdiban 1972-ből, a felületek négyféle zöld festékkel összemancsolva, az összes másegyéb meg a szedett és a vedett különböző változataiban.

No de sok beszédnek sok az alja, lássuk a medvét. Galéria!

A Mogorvák által összekutymolt Otexet (a kád frontján) szerintem egyelőre megtartom, nem olyan feltűnő a mássága, mint hittem elsőre. Úgyszintén megtartottam a kád és a lecsempézett perem találkozásánál a virágos öntapadó fóliacsík megoldást, szerencsére még volt belőle készleten, hogy újat ragasszak. Igazán új holmi nem is került be, csak a zuhancső-zuhanyfej párosát cseréltem le, de végül is már megértek a cserére, legutóbb a nyolc évvel ezelőtti mázgálásnál raktam újat. A szőnyegek is maradtak, bár elkezdtem kacérkodni egy szép új afgán kelim gondolatával, de nem hajt a tatár, ráérek.

Nyilván elsőre leginkább az a kérdés merül fel, miért tökörésztem én ezzel annyit, hogy ugyanúgy (vagy majdnem ugyanúgy) nézzen ki, mint azelőtt. Nos, kedveskéim, azért, mert az entrópia igen kellemetlen dolog, és ha az ember tenni próbál ellene, az röhejesen sok energiába kerül. Az egyik Columbo-részben volt, hogy a Faye Dunaway által játszott hölgyet, aki éppen estélyt tart, megdicsérik, milyen csinos, mire ő közli, hogy sok munkába került ez, most is két fűző és egy csípőszorító van rajta.* Szóval csupán csak a vicc kedvéért több munka volt megdolgozni a borításon esett kopásokat és karcolásokat, mint anno lekenni az egészet zöldre, de hirtelen.

Plusz még fiatalabb is voltam nyolc évvel, ha már az entrópiát emlegettem. Meg kevesebb dzsuva volt a fürdőszobában, bár ezt nehéz elképzelni. A múltkori izé óta viszont beforgattam ide egy komódot meg egy éjjeliszekrényt, és ezek úgy felteltek lommal, hogy egy komplett szemetes zsáknyi izét szanáltam ki, nagyrészt üres műanyag flakonokat meg más értelmetlenségeket.

A komód például, amikor végre rá tudtam fordítani a figyelmem, így festett.

A galériában láthatjátok, most hogyan fest. A rendrakás ereje, ugyi. Na persze a két stádium között volt egy olyan jelenet is, amikor lerámoltam róla mindent, és gondosan szemügyre vettem, nem igényel-e további javításokat, mert ennek is már van vagy öt éve, hogy átkentem a tetejét meg a fiókgombokat, és tartottam tőle, hogy az entrópia ezt is megrágcsálta.

Ó, én próféta lelkem.

Sebaj, ezért tettem én el az erre használt Unitop dobozát, gondosan ledugaszolva, az alján még egy deci festékkel, hogy ha szükség van rá, akkor legyen. Arra viszont nem számítottam, hogy ez a disznó egyszerűen beszárad nekem, bármennyi óvintézkedést teszek ellene. A Mogorvákhoz nem akartam elmenni egy újabb kübli Unitopért ugyanebben a kakadukék színben, mert tényleg csak egy fél decire volt szükségem, meg aztán amit a múltkor mixeltek nekem, annak alapján megingott bennük kicsikét a hitem.

Úgyhogy mivel a Trinát Unitop vízalapú festék, és amúgy is csak kozmetikai tevékenységekhez kellett nekem a komódra (=lefedni a ragyákat), nekiláttam fellöbbölni vízzel a beszáradt festéket. Ti ne csináljatok ilyet, ha nem muszáj, én se fogok. Mindenesetre sikerült valahogy előállítani egy híg festékszerűséget, ami persze messze nem fedett olyan jól, mint fiatal korában. Öt réteg került a komódra, közben nyilván mindig a megszokott száradási idővel, és a végére azért már eléggé untam a műveletet. De a ragyákat sikerült elfedni, hurrá.

Szóval a fürdésszoba, ha átmenetileg is, de kész van. Nyilván még lesz vele munka, az éjjeliszekrényen már most ott láthatjátok a felfúrandó akasztót**, és vissza kell még raknom az ablakra a függönyt (azt most a komódon látni összehajtogatva), de az egyik rúd eltört, amikor leszedtem, úgyhogy azzal is logisztikáznom kell. Szerencsére van ugyanolyan színre kent darab a házban, de az hosszabb tíz centivel, és én ezeket a dolgokat mindig megoldom előbb-utóbb (hé, még fűrészgépem is van!), perpill viszont jobban vágyom egy sörre a teraszon.

* Amúgy ő a sztoriban a gyilkos. Ezt csak azért árulom el, mert a Columbo nem egy whodunit típusú krimisorozat. További elemzésekért ajánlom munkásságom tanulmányozását, ezúttal nem azt a részét, amikor egy teddihengerrel bűvészkedem a fürdőszobában.

** Azért van belőle kettő, mert a régit szintén megette az idő vasfoga, én viszont éltem a gyanúperrel, hogy a pincében találok még egy ugyanolyat. És lőn.