Mindig van lejjebb, de azt hiszem, ez most elég lent van. Már a harmadik rétegnél tartok, valszeg holnap reggelre be is fejezem az egész szájbavert projektet, most viszont lerogytam a kenepére, itt kuksolok a festőpendelyemben, szúnyogcsípte lábakkal, kialvatlanul, borsózöld foltokkal az ujjaimon, és nem bírok innen felállni.

Hát jó, akkor itt fogunk élni. (Na nem. Valamikor fel kell tápászkodnom innen.)