A tegnapi nap folyamán sikeresen ki-maszkoltam és -takarítottam magam a fürdőszobámból, mindent végigdörgölvén az undi, ámde hatékony szappanos dörzsipárnával, és felhasználván egy fél tekercs maszkolószalagot, hogy kijelöljem a műveleti területeket. Ez még mindig semmi, nyolc évvel ezelőtt másfél tekercsbe fájt ugyanez, de akkor az egész fürdőszobát átkentem. Most csak esztétikai javításokat óhajtok eszközölni, szóval ha amiatt aggódtatok, hogy vajon most milyen színű lesz nyomorultkám, megnyugtathatlak, marad a borsózöld. Öreg vagyok én már ehhez, hehh.

Az, hogy öreg vagyok már ehhez, bizonyosfajta megfontoltságot is hoz magával, például ma megyek festékért és egyéb aprószarért a Mogorvák Klánjához, mert minden kedden 8% engedményt adnak a vásárlásokra, az elmúlt nyolc évben pedig pluszmínusz nyolcvan százalékkal nőtt a festékek és más aprószarok ára (majdhogynem a duplájukba kerülnek, na), az én fizetésem pedig ennél jóval szerényebben növekedett. Úgyhogy a tradícióknak megfelelően lebke nyári ruhácskában és háncsszatyorral lejtek be hozzájuk. Engem ezeknél akkor is gyanakvással kezeltek, amikor festékfoltos kezeslábasban csattogtam be, hát akkor minek strapáljam magam.

Ez most amúgy a szokásos fogyasztás-szociológiai kísérleteim része is lesz. A szopornyica ideje alatt a Mogorvák is rájöttek arra, ha ló nincs, jó a szamár is, tehát ugyanannyira érdemes figyelmet fordítaniuk a mezei vásárlókra is, mint a már ismert jómunkásemberekre. Akkor még egy lakossági vörösre dauerolt hölgy is be lett ültetve a kassza mögé, hogy mi hobbibarkács pipiskék kényelmesebben érezhessük magunkat. Azóta a Dunán már lement egy csomó víz, és hagyott maga után sok szúnyogot, cserébe viszont 2024 nyarára a népek úgy elfelejtették, milyen volt a szopornyica ideje alatt létezgetni, mint a sicc. Szóval érdeklődéssel várom, kik és milyen arcot fognak vágni, amikor közlöm, hogy kéne nekem egy kübli NCS S2040-G40Y színre bekevert Otex.

Stay tuned.