Ma reggel úgy akartam felöltözni, mint aki kész arra, hogy félig-meddig vakációja legyen, aztán mi lett belőle, Minnie Mouse és Rosie the Riveteer keveréke, mínusz ménkű nagy cipők és duzzadó muszklik.

A vakáció tényleg igencsak féllábon billeg, mert elvben befejeztem a félévet, de még ma reggel is konferencia-felhívásokról meg szakdolgozókról leveleztem. Tegnap legalább minden összejött, amit tervbe vettem: az utóvizsga megvolt, kiegyeztünk egy közepessel, az értekezlet is megvolt, mindenki túlélte. Utána a tradícióknak megfelelően búcsút intettem a tanszéki előadónak (“ha valami intéznivaló van, írj nyugodtan, úgyse megyek a nyáron sehová, csak Bényére borfesztiválra”), aztán hazavonultam, útközben útba ejtvén a Hádát is, ahol tegnapelőtt volt árucsere, de ezt nyugodtan letagadhatták volna, khm. Azért hoztam egyet-mást, de jórészt nem magamnak, bár az 50-es méretű virágocskás kezeslábast megtartom. Átalakítási hírek és miegyebek nemsokára várhatók, de ma más dolgom van: gatyába rázni a lakást, és legalább félig-meddig kulturált körülményeket teremteni. A Repülő Kutató tegnap hazajött Bécsből, és holnapra már alvóvendégeink is lesznek, mert ilyen ez a popszakma.

No de legalább az ablakokat megpucoltam, sálálá. Igen, ezt még hallgatni fogjátok egy ideig. Most, hogy utánaszámoltam, utoljára tavaly tavasszal csináltam ilyesmit. Hja, hamarabb festem át a falat, mint hogy ablakot pucoljak.

Nna. Akkor én balra el, megetetni a mosógépet, és bedugni a cipőket a szekrénybe, mert az előszoba jelenleg egy akadálypálya, és mi ugyan nagy rutinnal kerülgetjük, de azt nem vállalom, hogy kimarjult bokájú amerikai professzoroknak mutassuk be első kézből (vagy lábból) a magyar orvosi ügyeletek világát.