Mivel tegnap hazajött rövid itt-tartózkodásra a Repülő Kutató (vasárnap már megy vissza Prágába), gondoltam, kihasználom őt meg Emesét, és elmentünk Erikért.

A varrógépszerelő régi meghitt viszonyt táplál Erikkel (lásd például itt), melynek lényeges része, hogy Erik egy cukibogyó, akivel én nem bánok elég szépen. Nos, ez így igaz. Mindenesetre ezúttal is megreparálta a kilazult grájfert meg a tűbefogó anyámkínját, meg kicserélte az ékszíjat, meg más izémicsodákat is gatyába rázott, és ezért én megadóan végighallgattam, hogy ne tegyek Erikbe százas tüvet, csak nyolcvanast, és ne varrjak vele farmeranyagot se, mert Erik egy gyöngéd lélek, aki törődést igényel. (Ha tudná szegény feje, miket varratok én Erikkel, hejj.) És aztán fizettem, mint a katonatiszt, mert a ledorongolással együtt is megért nekem tizenkétezer forintokat, hogy Erik itthon legyen, én pedig végre fel tudjam hajtani apósom frissen vásárolt lidlis pólóját, ami számára nem eléggé fashionable hosszban gyártódott, márpedig holnap reggel balatoni nyaralásra utaznak.

Én nem megyek balatoni nyaralásra, hanem holnap reggel a piacra utazom ezen a két lábon itt, majd este Esztergomba a 880-as busszal, hogy a Múzeumok Éjszakáján legyek attrakció kézműves néni hattól kilencig, ha esetleg becsámpázik valaki, aki szalvétaruhás fakanálbábokat óhajt gyártani. Valamit asszem nagyon elcsesztem az életemmel kapcsolatban.