Mára harminchárom fokot jövendöltek kies kis falunkba, úgyhogy a mai napot is szellőztetéssel kezdtem valamivel három után, amiben az volt az egyik fő trükk, hova dugja az ember a macskát akkor, amikor annak kedvenc hálószobájában tökig tárja az ablakokat. Szerencsére Mackó igen alkalmazkodóképes, mindenekelőtt enni akar, és ha már megkapta a nulladik reggelit meg aztán az első reggelit is, talál magának dögölészőhelyet, ha muszáj.

A tegnapi napból ítélve az lesz a program, hogy kábé tizenegyig maximum pozitúrát fog váltani ezen a pokrócon, aztán megjelenik, és a második reggeliért nyikorog. Úgy legyen.

Én ma nem óhajtom elhagyni a körletet, van itthon is tennivaló bőven. Az időjárási viszonyokon nem tudok változtatni, hát jobb híján kihasználom azokat: vacsorát a teraszon főzök majd a CrockPotban, és annyiszor fogom a mai nap folyamán megetetni a mosógépet, ahányszor csak lehetséges. A nyári paplanjaink már egy órája ki vannak teregetve az udvaron, és kecskebéka legyek, ha délig nem száradnak kopogósra…