Emlegettem már nektek katonatiszt nagyapám példabeszédét a bakáról, aki menetelés előtt szöget ver a saját bakancsába, mintha nem lenne baja épp elég anélkül is. Nos, miután tegnap bementem Budapestre értekezni, azt pedig ötven perccel a kezdete előtt lemondták, én pedig próbáltam kedves és udvarias lenni, miközben épp egy emberek és kutyák által dúsan összepisált pesti utcán vergődtem a cél felé a hőségriadó közepén, na mit csináltam máma, na mit?

Úúúgy van, az a bőrönd egy régi ismerősünket rejti. Én bizony elcűgöltem Eriket a gépek kórházába. Nyilván busszal mentem-jöttem, mert mindennek van határa, de ez az Erik asszem hízott, vagy én lettem rozzantabb, mert félúton a buszmegálló felé istenbizony azt hittem, leszakad a karom.