Ha belefeccölnék némi energiát, minden bizonnyal számos olyan dolgot tudnék elősorolni, amit kicsi szívem összes hidegével utálok, de most első blikkre csak kettő jut eszembe: a pacal meg az értekezletek.

A kettő között az a különbség, hogy a pacalt ki tudom iktatni az életemből, az értekezleteket viszont nem. Sőt, a közeljövőmben a szokásosnál is több várható belőlük. Szóval ha az lenne a kérdés, miért nem vagyok ezúttal olyan tarka, mint a papagáj segge, hát ezért. Próbálok beleolvadni a háttérbe, amennyire ez lehetséges. Ráadásul mindezt harminciksz fokban kell nekem abszolválni, amikor a legszívesebben nem mennék sehová, mert abból mindig csak baj lesz, hiába vagyok vastagon bekenve mindenféle napvédőkkel meg hiába van rajtam kalap, ez az időjárás egyszerűen nem nekem van kitalálva, slussz.

Egy kis szerencsével a pofámat nem fogom túl nagyra nyitni, mert onnantól nyista szép tervek a háttérbe olvadással kapcsolatban.