Már megint özv. Baradlay Kazimirné embert fordító idői jönnek, és én nem különösebben komálom ezeket az időket, mert általában ezek azt jelentik, hogy többet kell dolgozni és idegeskedni, cserébe gyakorlatilag nem jut ideje az embernek arra se, hogy feltegye a lábát egy székre, és békében megigyon egy kávét.

Nna, használjuk ki, amíg még lehet.

Ezt a blogot akár át is minősíthetném echte nyafogóbloggá, mert folyton nyígok valami miatt, és őtözködésileg is csak annyit tudok nyújtani, hogy időnként előrántok egy pöttyöskét, aztán akszeszorizálom. Ez a tendencia persze az olvasottságon is nyomot hagy (= az meredeken csökken), de hát ennek is megvan a magyarázatja, mert nem csak én vagyok mostanság igenigen unalmas, de általában az őtözködős blogok is a kihalóban lévő állatok közé tartoznak, mindenki átmegy az Instagramra.

Nyilván az sem segít a helyzeten, hogy három és fél hónapig világjáró egérkét játszottam Firenzében, mert az természetesen igenigen izgi volt és olvasmányos, de amióta visszamásztam az eceteshordóba, jóformán csak munkába meg piacra járok.

QED.