Csak egy olyan szimbolikus póni, nyuginyugi. Azt szokták mondani, ha leestél a lóról, ülj vissza rá, de én ezekkel az eská-bejegyzésekkel még csak nem is úgy jártam, hogy leestem volna a lóról, hanem csak leszálltam róla, odakötöttem egy fához, aztán mikor visszamentem hozzá, ló sehol, a fára meg rá volt tűzve egy cetli, hogy elunt rám várni, pá. Egy ilyen allegóriában a lovak a) tudnak írni, b) szavahihetőek, c) nem lop senki lovat. Nem tudom, bírtok-e még követni, miközben elmém lóugrásban közlekedik, ha használhatok ilyen fordulatot, höhöhö. Nyihaha.

Na szóval marha hosszú ideje nem írtam ide semmiféle eská-megjegyzést, és igazán elegáns lenne kellő grandezzával visszatérnem, például egy mecklenburgi ló hátán, de legyünk szerények, és kezdjük egy pónival. Stimmt?

Még Wartburg alatt adta ide Hosszú álnevű barátosném a kedvenc pólóját, amin lett egy lik,

hogy ő ezt a pólót még mindig nagyon, nem tudnék-e esetleg izé. De.

Nos, mivel tegnap találkoztam Hosszúval, nekiláttam izé. Ehhez nekem mindig vannak a házban remek készleteim, ezúttal is volt mit beizzítanom.

És néhány perc munkátskával lett ebből egy olyan, aminek ez a visszája,

ez meg a színe.

Oké, erről a póniról nem estem le. Következőkor egy nagyobb lóval próbálkozom, stay tuned.