Nyakatlan Nyuszinak (úgy éljek, még van nyakam, ha a képen nem is látszik) ma ismét rohangálónapja van.

Visszaviszek egy kupac beszédjavító mondókás könyvet a könyvtárba (ne kérdezzetek semmit), majd letotyogok a HÉV-állomásra a GLS-automatához (még annyit se kérdezzetek, mint előzőleg). Utána pedig veszek szárazpapit is ennek a cukkermukker családtagnak.

Erről akár kérdezhetnétek is, de nincs mit, napokon belül elfogy a hamija, és lövésem sincs, merre gabalyogtat még engem az élet, ami jelenleg arról szól, hogy eddigelé ismeretlen óvodákat kergetek lepkehálóval, telefonhívásokkal és mívesen összerakott levelekkel.

Na arról aztán tényleg nem akarok beszélni.