A félév utolsó tancsinapja, kejátsuk együtt azt, hogy halleluja!

Az éjjel sok más marhaság mellett azt álmodtam, hogy belefújtam az orrom az ágyneműbe (vö. Carey Anyó csibéi A hahagájban), úgyhogy természetesen ébredés után ezt azonnal le kellett ellenőriznem. Igaz, hogy álmomban mindez Antwerpenben történt egy loftban, ami egyidejűleg volt co-housing meg hipszterkávézó meg iroda, csupa babzsákfotel meg zöld futónövény és tündefény, és én ott laktam/dolgoztam/kávéztam, és sose éreztem magam ennyire trendinek, desőt trendszetternek. Aztán belefújtam az orrom az ágyneműbe. Szerencsére csak álmomban.

Hogy az őtözködős blognak is adjuk meg a magáét, ismerkedjetek meg az új táskámmal, amit múlt héten vettem egy esztergomi kínaibótban, de az is lehet, hogy vietnami volt. Pont olyan, mint az utóbbi idők összes újforma táskája, csak nem piros.