Én tényleg rettentő szívesen írnék nektek arról, hogy milyen izgalmas életem van, csupa élmény meg utazás meg hetvenhét skandináv szerető a páfrányosban*, de speciel még mindig az orromat fújom, és el se bírjátok képzelni, mennyire unom én már ezt az egész harákolópartit.

Közben a RK-nak is kaparni kezdett a torka, ami valószínűleg tőlem független dolog lehet, mert én már két hete nyavalygok, ezalatt igazán hamarabb is elkaphatta volna a gedvát. Mintegy mellesleg ma van a 24. házassági évfordulónk, szóval jól kinézünk úgy összességében, hejj. Jelenleg háztartásunkban az egyetlen igazán boldog lélek Massimiliano, a Nagy Valagrend Birtokosa,

neki ugyanis sikerült felvernie fél ötkor a RK-t az első reggeliért, majd hatkor engem a második reggeliért. Úgy éljek, olyan ez, mint egy hobbittal élni együtt. Épp csak nem pipázik.

* Ez egy Sylvia Plath-idézet, mielőtt bárki is gratulálna, hogy milyen érdekes dógokat vagyok képes kitalálni.