Kezdem úgy érezni, hogy ez most egy különleges világnap, amivel ugyan lehet, hogy nem fogok kezdeni a továbbiakban semmi érdemest, de még csak tíz óra van. Mindenesetre eddig is

1. viszonylag kevés takonyban ébredtem, ami talán, talán, talán azt jelenti, hogy végre kifelé tartok a gedvából,
2. még reggeliben megcsináltam az adóbevallásom
3. felhívtam a fodrászom, hogy kezdjen majd valamit a katasztrófa-sújtotta övezettel a fejemen
4. találtam a szekrényben egy olyan ruhát, ami még sose volt rajtam, és nem is emlékszem rá, miért. Nyilván turkálóból van, és nyilván be kellett volna blogolnom valamikor, de úgy fest, nem tettem. Pedig van zsebe!!!

És, hogy fokozzam,

5. a mai egy szabadnap! Nuku kivágtázás reggel hatkor az ajtón, nuku buszozás!

Drukkoljunk, hogy ebbe ne tojjon most bele semmi, igazán szükségem van már egy itthon maszogós napocskára.