Most jön az, hogy mindenki spagettipántos pólókban kezd rohangálni, már most lebarnultan, én meg három csomag papírzsepivel a táskámban totyogok tanítani, tavaszelőt idéző sál- és blézerburkolatban, hangom még mindig alig, a fejemben pedig csak zöld pép van. Zöld. Takonyzöld.

Nem tudom, sikerült-e eléggé közvetítenem, mennyire nyűgös vagyok.