A jelen hetem után már azért is hálás vagyok, hogy délután egyre kell mennem dolgozóba.
Ez (végre!) nem egy pöttyöske, hanem az a ruha, amit úgy vettem meg, hogy itthonra lébecolni, afféle pizsiruhának pont jó lesz. Nos, ma úgy gondoltam, hogy vizsgáztatáshoz is épp jó lesz. Csak a zsebek, azok hiányoznak belőle, de csúfosan. Na sebaj, majd valamikor azt is építek bele, ha megérem.
A képkivágáson túli ágyban életem férfiai édesdeden alszanak. Ezzel nagyjából mindent elmondtam a mai napomról, meg úgy általában is.
A MillaModa szerint ez a pöttyöske khaki színű. Nekünk gyökeresen eltérő elképzeléseink lehetnek a khaki színről, csak mondom.
Rohangálóhetem újabb napja következik, plusz erőfeszítések arra, hogy a kapd-fel-és-fuss szellemében összerántott áutfitjeim valami mást is tartalmazzanak, ne csak pöttyöskéket.
A heti vesszőfutás folytatódik, ezúttal Esztergomban lesz alkalmassági vizsga a hétszázezer felvételizőnknek.
Lelkesnek látszom, mi? Valójában lelkesnek kéne látszanom, hogy ilyen sokan jönnek alkalmassági vizsgára, de túlnyomó része levelezős hallgató akar lenni, és ha csak belegondolok az őszi logisztikába, sírhatnékom van.
Irtó szívesen mondanám nektek, hogy ez egy izgalmas hét lesz, amikor én érdekes dolgokat veszek fel, és váratlan dolgokat csinálok, de nem. Azt leszámítva, hogy minden nap futok valahová, mint egy kótya zerge, és közben a lehető legkényelmesebb holmikat hordom, nem lesz ezen a héten semmi.
Most például Budapestre futok, óvodába. A következő hetekben amúgy is sokat fogok óvodákba futni. Nekem sorsom van.
Még mindig azokat a dolgokat fotózom, amiket elém sodornak a mindennapok. Én is sodródom-forma mostanság, megyek, amerre visz az út. Leginkább körbe-körbe.
A hajam a helyét keresi a fejemen, én meg zöldborsót a piacon.
Mint láthatjátok, megjöttek az új pöttyöskéim. Ez is egy új darab. Borsózöld.
Ma speciel szociális programom van*, egy úgynevezett titkos szülinapi ünnepségre megyek. Azt persze még nem tudom, mennyire sikerült titokban tartani az ünnepelt előtt, a résztvevők ugyanis szakmaice is igen pletykás emberek, és több tucatnyian vannak, úgyhogy elég esélyes, valaki már elkottyantotta.
Úgy gondoltam, erre az alkalomra bevetem a Baján turkált ruhámat, kockásra cserélvén a pöttyöskéket.** Hátizé. Én nem vagyok különösebben ellensége az ún. csöcsösruháknak, de ez nagyon az.
* Nekem! Csütörtökön! Na jó, a szituáció erősen vajszínű árnyalata, hogy ez valójában a RK programja, én csak utánfutó vagyok. Többé-kevésbé, legalábbis.
** Némi szégyenkezéssel ugyan, de be kell vallanom, hogy a pöttyöskék áradata nem áll le, ma hajnalban a macska megetetése után hajnali kómámban valami gonosz szellem szállhatott meg, mert rendeltem magamnak újabbakat. Igen, többet is.
A félév utolsó tancsinapja, kejátsuk együtt azt, hogy halleluja!
Az éjjel sok más marhaság mellett azt álmodtam, hogy belefújtam az orrom az ágyneműbe (vö. Carey Anyó csibéi A hahagájban), úgyhogy természetesen ébredés után ezt azonnal le kellett ellenőriznem. Igaz, hogy álmomban mindez Antwerpenben történt egy loftban, ami egyidejűleg volt co-housing meg hipszterkávézó meg iroda, csupa babzsákfotel meg zöld futónövény és tündefény, és én ott laktam/dolgoztam/kávéztam, és sose éreztem magam ennyire trendinek, desőt trendszetternek. Aztán belefújtam az orrom az ágyneműbe. Szerencsére csak álmomban.
Hogy az őtözködős blognak is adjuk meg a magáét, ismerkedjetek meg az új táskámmal, amit múlt héten vettem egy esztergomi kínaibótban, de az is lehet, hogy vietnami volt. Pont olyan, mint az utóbbi idők összes újforma táskája, csak nem piros.
Én tényleg rettentő szívesen írnék nektek arról, hogy milyen izgalmas életem van, csupa élmény meg utazás meg hetvenhét skandináv szerető a páfrányosban*, de speciel még mindig az orromat fújom, és el se bírjátok képzelni, mennyire unom én már ezt az egész harákolópartit.
Közben a RK-nak is kaparni kezdett a torka, ami valószínűleg tőlem független dolog lehet, mert én már két hete nyavalygok, ezalatt igazán hamarabb is elkaphatta volna a gedvát. Mintegy mellesleg ma van a 24. házassági évfordulónk, szóval jól kinézünk úgy összességében, hejj. Jelenleg háztartásunkban az egyetlen igazán boldog lélek Massimiliano, a Nagy Valagrend Birtokosa,
neki ugyanis sikerült felvernie fél ötkor a RK-t az első reggeliért, majd hatkor engem a második reggeliért. Úgy éljek, olyan ez, mint egy hobbittal élni együtt. Épp csak nem pipázik.
* Ez egy Sylvia Plath-idézet, mielőtt bárki is gratulálna, hogy milyen érdekes dógokat vagyok képes kitalálni.
Éjfél után felébredtem arra, hogy orrot kell fújnom, és most nem bírok visszaaludni, úgyhogy nesztek. Vasárnap, galéria.
Azt hiszem, nemigen érhet engem az a vád, hogy különösképpen optimista mókuska lennék, de arra még én se számítottam, hogy a félév utolsó levelezős óráira hatvandenes harisnyában megyek majd, plusz sapka-sál és válogatott kápuctai rétegek.
Kezdem úgy érezni, hogy ez most egy különleges világnap, amivel ugyan lehet, hogy nem fogok kezdeni a továbbiakban semmi érdemest, de még csak tíz óra van. Mindenesetre eddig is
És, hogy fokozzam,
5. a mai egy szabadnap! Nuku kivágtázás reggel hatkor az ajtón, nuku buszozás!
Drukkoljunk, hogy ebbe ne tojjon most bele semmi, igazán szükségem van már egy itthon maszogós napocskára.
Helló, itt még mindig a pöttyös néni beszél (vagy legalábbis krákog), aki ma is hatkor vágtat ki az ajtón, és madárkás sál van a nyakában.
Most jön az, hogy mindenki spagettipántos pólókban kezd rohangálni, már most lebarnultan, én meg három csomag papírzsepivel a táskámban totyogok tanítani, tavaszelőt idéző sál- és blézerburkolatban, hangom még mindig alig, a fejemben pedig csak zöld pép van. Zöld. Takonyzöld.
Nem tudom, sikerült-e eléggé közvetítenem, mennyire nyűgös vagyok.
Mivel a mai napot terveim szerint harákolással és tanulmányírással töltöm, nesztek a tegnapi áutfit, amiben lebillegtem a gasztropiknikre.
Lehet, hogy felelőtlenség volt, és ha nem megyek le, akkor ma már nem harákolnék, de erre nincs garancia, és a dolgok általános rendszerében úgysem értékelik igazán a felelős magatartást (bár ezt nyilván a takony meg a morci mondatja velem). Valószínűleg még inkább el lennék kámpicsorodva, ha a RK lemegy egyedül kiélvezni ezt,
én meg rendes néni módjára itthon töltögetem magamba a teát, aztán ma reggel mégis ugyanígy érezném magam, mint most.
De hát ezt már sose tudhatjuk meg, nemde.
Ha már amúgy is felköltöttek a légutaimban lakozó kis élienyek (ki akartak jönni, de azonnal), akár fel is lőhetem az éterbe a vasárnapi bejegyzést. Tulajdonképpen ahhoz képest, hogy hétfő óta küzdök a takonykórral, végigrohangáltam a hetemet. Már megint. És közben még a RK születésnapját is megültük, amihez Tortasuttogó olyan tortát rittyentett nekünk, aminél passzentosabbat eddig még nem kapott ez az ember. Galéria!
Ma gasztropiknik is lesz a piactéren, úgyhogy megpróbálom összevakarni magam, és lekúszni oda. Beszélni nem nagyon akarok, de használhatom másra is a számat, ugye.
 | mák - Jóleső Január 2026/1 –… |
 | Vég Anett - Jóleső Január 2026/1 –… |
| Vég Anett - 13/123 – Mos |
| mák - Adventi dekkolás 2025/7… |
| Vég Anett - Adventi dekkolás 2025/7… |
Minden nap más - mindennap más 