A fotó még reggeli, de én közben hazaértem. Öt és fél órámba telt.
április 2024 havi bejegyzések
11/223 – Bevezetés a realitásba
Fapipa és Tepsi hathatós hátráltatásával, íme:
Szívesen mondanám, hogy a valóság jobb, de az a gyanúm, nem.
11/222 – Irány Baja!
Aznap Nyuszi úgy gondolta, hogy megette a fene a világot, ezért felpakolt a csak egészen kicsikét elpacsált új hátizsákjába, oszt elment gombperecre a háromszáz fokban, ami van.
11/221 – Gombperecek évada
A RK ma indul konferenciálni, én holnap, mindketten csütörtökön jövünk haza. A lényeges különbség az úticélban van, ő ugyanis Brüsszelbe megy, én meg Bajára. Ez elég pontosan leírja általában vett szakmai és másegyéb sikereink arányát. Mindemellett szeretném kihangsúlyozni, hogy nem cserélnék vele, tán még kényszerítés árán se.
Most éppen magammal sem szeretnék cserélni, elhúzódó tavaszi nyűgösségben szenvedek, és lusta vagyok és mozdíthatatlannak érzem magam. És Baja busszal rohadt messze van.
A készülő útizsákom, amit háromszor terveztem át az elmúlt napokban, még mindig Lucaszékét játszik, de ma adok magamnak három kitartóan átmelózott órát, hogy kész legyen. Francba már, hogy ilyen rétestészta-szerűvé lett az egész életem, ugyan miként jutottam ebbe a szószba már megint, bleh.
11/220 – Gyorsulóverseny
Ez a tavasz egyre gyorsul, hát addig fotózom orrba-szájba, amíg el nem tűnik hirtelen a balfenéken. Galéria!
11/219 – Lila
Nem én vagyok az, hejj,
csak a parfümöm.
Évi két vagy három hétig használok mindösszesen orgonaparfümöt, épp ilyenkor tavasszal. Egyébként viszont ez az üvegcse ott ül a fiókban, és bevetésre vár. Ha ez így megy tovább (és miért ne így menne), még hamut mamunak mondó mámi koromban is lesz a házban orgonaparfüm. Ha jól sejtem, az Yves Rocher már végtelen ideje kivonta a forgalomból ezt is.
(Technikailag ugyebár szombat van, ergo piacra kéne mennünk, de ezt most megvétóztam, mert még mindig tele a hűtő a húsvéti bevásárlás zöldjeivel, és amúgy sem lenne mikor megennünk, amit most vennénk meg, ugyanis a jövő héten mindketten elutazunk. Konferenciálni. Külön-külön konferenciákra. Erről majd még persze lesz itt szó, egyelőre maradjunk annyiban, hogy piacmenetel helyett inkább megpróbálok egy útihátizsákot összeütni a konferenciautamra. Ha nem sikerül, marad a jól bevált régi. Természetesen a lila.)
11/218 – Megbízható
Amidőn a megbízható főiskolai tanár, akinek ott a hóna alatt másfél doktori, huszonhárom év oktatási tapasztalat, szakfelelősi stallum és három tudományos-forma kötet, na szóval ez a tiszteletreméltó illető eltalpal maratoni előadást tartani a levelezős hallgatóknak.
Ja, pont így képzeli el az ember a látványt.
Ti már feltehetőleg nagyon unjátok a rókicás ruhámat, de a körülmények sajátságos összjátéka miatt most először veszem fel munkába. Ébrentartani pont jó lesz.
Eská 11/29 – Minden kezdet…
… izgalmas.
Azt hiszem, nem ez lesz az utolsó adag gyoza, amit készítek.
11/217 – Gyoza
Azt próbálok sütni én máma, és egyelőre ezt tervezem a napom csúcspontjának, akár pozitív csúcs lesz az, akár negatív. Jó, hajat is mostam, és a mosógépet is szorgosan etetgetem, de ezeknek nincs igazi hírértéke. Node a gyoza! Én olyat eddig még sose! És most mégis!
Az eredményekről természetesen beszámolok.
11/216 – Nem azé, aki fut
Pedig nekem bizony rohadtul futamodhatnékom van. Nem a munkába, ahová éppen roppant lelkiismeretesen vonulok, ó, nem.
Tegnap délután vad és heves vágyam támadt visszamenni Firenzébe, de azonnal, és ott is maradni. Ezt tudtam, hogy be fog majd következni, de arra nem számítottam, hogy már csekély két hónap után így találom magam. Ó, jaj.
Mivel viszont nem azé, aki fut (bár ez kezd egyre kevésbé érdekelni), inkább meghallgattam Self-Help Singh bölcs szavait*,
és ettől annyira nekibuzdultam, hogy kipucoltam a Bűnök Barlangját.
Összefüggések vagynak ugyan, de túl szubtilisek ahhoz, hogy ki tudjam fejteni.
* Aki tudja közületek, ki az a “my good friend Farouk, who once said ‘Nothing really matters'”, az kap tőlem egy virtuális piros pontot.
11/215 – Kép és hang
Hát kérem az a tegnap megjövendölt hidegfront tényleg megérkezett, de még hogy. Az éjjel háromszor is megébredtem arra, hogy helyzet van: minimum kétszer vették el a vihar miatt az áramot*, egyszer pedig a kereszthuzat levitt az emeleti folyosón a képtartó polcról vagy öt képet keretestül. (Dicsőség néked, Ikea, amiért már nem üveget teszel a keretekbe, hanem műanyaglapot. A szél könnyebben viszi le, de legalább nem törik össze. Valamit valamiért.)
Ma a húgomnak kéne megérkeznie valamikor, de egyelőre se kép, se hang. No sebaj, a vendégszobát legalább sikerült gatyába ráznom, mert amúgy az elmúlt másfél hét úgy nyúlt el a semmibe, mint egy adag láthatatlan kulimász, az elején takony, a végén húsvét, és a kupleráj nemhogy csökkent volna, hanem csak nőtt, a fenébe is.
Ez itt a tegnap esti állapot a Bűnök Barlangjából, ne mondjátok, hogy nem figyelmeztettelek.
Ma is pöttyös vagyok, de ezúttal nem a pöttyöskék végeláthatatlan felvonulását folytatom, hanem a múltkori pesti utamon turkált bazinagy fodros izét vettem fel azzal az igen idétlen kardigánfélével, amit ugyanakkor és ugyanott turkáltam ki, mindkettőt itthonfityegési céllal.
Egen, ezek tényleg arra vannak predesztinálva, hogy itthon fityegjek bennük. Esetleg pörögjek is.
Az Úr legyen hozzánk irgalmas, én azt hittem, hogy a húsvéttal bezárul a tavaszi nyűgös-nyafogós-tennikész-de-tehetetlen állapotom, de nem, még mindig tart.
* A Bűnök Barlangjában van egy szép nagy adag tündérfény,
ami időzítőre van kapcsolva, tehát este hat körül magától kigyullad, éjfél körül magától elalszik. Az áramszünetek ezt az időzítőt borítják meg, tehát minden alkalommal, amikor elveszik, majd visszaadják a vellanyt, ez a dög magától felgyullad. Az éjjeli áramszünetekről én úgy szerzek tudomást, hogy váratlanul rámragyog ez az izé, a szomszédság összes riasztója pedig egyidejűleg kezd siránkozásba.
11/214 – Front
Itt nálam továbbra is pöttyöske-szezon van,
bár állítólag hidegfront közeleg.
Remélem, csak a hidegfront jön, mert mindenki másnak legfeljebb egy Vágvölgyi Noémi-képpel tudok üzenni.
Minden nap más - mindennap más 