Mivel a blog olvasottsága ebben a hónapban amúgy is abszolúte a bányabéka pifeneke alatt található, hadd mutatom meg a mai nap sanyarú valóságát.
Ez az.
Háde tényleg, mit a nyavalyát csinálok én az életemmel, ezt mondjátok meg.
március 2024 havi bejegyzések
11/196 – Pi-nap
11/195 – Kókadt
Attól tartok, bujkál bennem valami gedva, tegnap az óráim után azonnal hazajöttem, mert enyhéden rázott a hideg, ma reggel pedig bőséges takonyban ébredtem, és ehhez mérten kókadt is vagyok. No de azért elkocogok tanítani, mert még talpon vagyok, és a mai nap után hétfőig nincs tancsitancsi.
Igaz, holnap estére találkozót beszéltem meg, de még meglátjuk, merre halad a szekér. Egyelőre bebónyáltam magam yol, oszt az irodámban neocitránom is van.
11/194 – Rozsda
Kedves Naplóm! Az időjárási viszonyokra és általános állapotaimra való tekintettel tovább folytatódik a “hát akkor máma mi a nyavalyát vegyünk fel” programsorozat. Ennek köszönhetően ma átkozottul nem úgy festek, mint egy március 12., hanem inkább egy november 12., de így jár az ember, ha olyan ruhát talál a szekrényében, amit a szentendrei piacon vett, oszt nem vitte el Firenzébe, mert akkor is épp annyi esze volt, mint most.
11/193 – Szervez
Ma is csalok, mert az alábbi fotó hacukái tegnap voltak rajtam, de ennél ma biztos nem lesz jobb, most például még pizsiben próbálom szervezni az életet.
11/192 – Keret
Ablak, kép, sír, történet, szerkezet, mind keretes. Ezek az én eheti kereteim, szolgálatotokra, a ház előtt egyetlen hét alatt elvirágzott fosókaszilva-bokorral kezdve és a “Vörös Sárkány” fantázianevű teával bezárólag. Galéria!
11/191 – Aprófa
Reggel piac, délután tanítás, Isten hozott mindenkit az én (többé-kevésbé) átlagos szombatjaimba. Ebben a félévben még viszonylag elviselhető a helyzet, de ősszel már előre látható, hogy aprófát fogok pisilni, miközben hun Budapestre, hun Esztergomba pendlizek. Egen, az ősz ilyen lesz.
De most még tavasz van, úgyhogy csapassunk.
11/190 – Kontraszt
Most értem haza az oviból. Vajon mennyire hiszitek el, ha azt mondom, hogy innentől minden nap oviba akarok menni inkább, mint bárhová máshová.
Pláne, hogy a buszon hazafelé rá kellett döbbennem, nagyon elszoktam ám az itteni péntek kora délutáni tömegközlekedéstől, amikor az úri közönségből többen is vannak, akik már nem egészen színjózanok.
11/189 – Szárad
Ma itthoncsücsü napom van, melynek keretein belül morcos matróznak öltözvén soraimat rendezgetem. Például végre restauráltam a pipirost, most pedig hagyom száradni. És más terveim is vannak.
Intermezzó – Zene a zélet, 2023/24-es kiadás
A tradícióknak megfelelően ezúttal is véletlenszerű lejátszásra állítottam a zenegépeckét az első tanítási napomon munkába menet, hogy jósoljon nekem az eljövendő tanévről. (Igen, idén ilyen idióta tancsiévem van, mint tudjuk, csak március 5-én kezdődött.)
A jóslat-válogatás ezúttal is kiválóra sikerült. Ó, szegény fejem.
11/188 – Elég
Összességében ez most egy “van baj elég” időszak, adminisztrációs szörnyedelmektől kezdve új, még sose tanított tantárgyakig meg a szakdolgozóim, akik basznak a fejemre, ó, jaj. Plusz hőhullámok plusz ez a tavasz, ami a szokásosnál is kegyetlenebb, mert máskor legalább hallod a morgását a sarokból, mielőtt rád támad, de most már ott ül rajtam, a szája szélét nyaldossa, és villog a szeme. Egy hét alatt virágzott ki az Esztergom felé tartó úton az összes minden, ami máskor úgy március végéig tette volna, hát nem csoda, hogy rémült vagyok és elgyötört. Túl gyors ez nekem, túl gyors.
Ezek után ne lepődjön meg senki azon, hogy az öltözködési modzsóm is a bányabéka segge alatt van, cikcakkruhákhoz már túl meleg, pöttyöskékhez még nem elég meleg az idő, és a szekrény tele mindenfélével, de nekem nincs energiám áutfiteket összerakni, így hát maradnak a gyerekmintás futterből készült ruhák színes harisnyákkal meg sivatagi bakancsokkal, és teljes valómban egy emberméretű “jobb híján” vagyok.
Bár annak legalább elég tarka.
11/186 – Huzigált-forma
A tanítás első hete mindig olyan, mintha az embert egyidejűleg huzigálnák és taszajtgatnák mindenféle irányba, idén pedig ez különösen súlyosnak ígérkezik, hát nem csoda, hogy én is ilyen huzigált-formának látszom, miközben épp soraimat próbálom rendezni, mielőtt holnap belevetem magam a rettenetesbe.
És ha még tudnátok, mi van a fejemben!
11/185 – Sütős
Kellően hülye hét volt ez is. Sütöttem, jöttem-mentem, varrtam, sütöttem, sütöttem, Maci meg aludt. Galéria!
11/184 – Gombok
Ma rendkívül lusta piacozást tartottunk, értsd összekötöttük a hasznost a hasznossal, és elmentünk a heti bevásárlásra is egy füst alatt, ami azt jelentette, hogy kocsival vonultunk piacra, mint az urak. Mi. A gyalogbékák. Szerintem ilyesmi úgy három éve fordult elő utoljára.
Azt csak a poén kedvéért mondom el, hogy az autóba beszállás közben vettem észre, nincsenek a blézeremen gombok. Hát persze hogy nincsenek – csaptam a fejemre -, még valamikor tavaly tavasszal vágtam le azokat, hogy újakat varrjak a helyükre, mert megette őket az idő vasfoga.
Ennek a három és fél havi szünetnek, amíg a toszkán dombokon múlattam a szárnyas időt, még lesznek efféle érdekes következményei. Ha itthon lettem volna, nyilván valamikor korábban előveszem a blézert, és agnoszkálom a gombtalanságát. Sebaj, ami késik, nem múlik.
Minden nap más - mindennap más 