Ez itt az én “majdhogynem optimistán nézek a jövőbe” arcom, csak a látszat csal. Ja, meg nem ártana rápakolnom erre az arcra valami hidratáló maszkot, mert beütött a szokásos istennyila a túlfűtött buszokkal, huzatos utcákkal és recsegősen száraz levegőjű szobákkal, a pofám pedig úgy érzi magát, mintha olyasvalakitől kértem volna kölcsön, aki nem sok gondot viselt rá az elmúlt negyven-ötven évben.

Ma éppen itthoncsücsü napom van, úgyhogy akár a fél fürdőszobát is rákenhetem a képemre. Cserébe holnap és holnapután is maratoni tancsitancsi várható.