Összességében ez most egy “van baj elég” időszak, adminisztrációs szörnyedelmektől kezdve új, még sose tanított tantárgyakig meg a szakdolgozóim, akik basznak a fejemre, ó, jaj. Plusz hőhullámok plusz ez a tavasz, ami a szokásosnál is kegyetlenebb, mert máskor legalább hallod a morgását a sarokból, mielőtt rád támad, de most már ott ül rajtam, a szája szélét nyaldossa, és villog a szeme. Egy hét alatt virágzott ki az Esztergom felé tartó úton az összes minden, ami máskor úgy március végéig tette volna, hát nem csoda, hogy rémült vagyok és elgyötört. Túl gyors ez nekem, túl gyors.

Ezek után ne lepődjön meg senki azon, hogy az öltözködési modzsóm is a bányabéka segge alatt van, cikcakkruhákhoz már túl meleg, pöttyöskékhez még nem elég meleg az idő, és a szekrény tele mindenfélével, de nekem nincs energiám áutfiteket összerakni, így hát maradnak a gyerekmintás futterből készült ruhák színes harisnyákkal meg sivatagi bakancsokkal, és teljes valómban egy emberméretű “jobb híján” vagyok.

Bár annak legalább elég tarka.