Ma rendkívül lusta piacozást tartottunk, értsd összekötöttük a hasznost a hasznossal, és elmentünk a heti bevásárlásra is egy füst alatt, ami azt jelentette, hogy kocsival vonultunk piacra, mint az urak. Mi. A gyalogbékák. Szerintem ilyesmi úgy három éve fordult elő utoljára.

Azt csak a poén kedvéért mondom el, hogy az autóba beszállás közben vettem észre, nincsenek a blézeremen gombok. Hát persze hogy nincsenek – csaptam a fejemre -, még valamikor tavaly tavasszal vágtam le azokat, hogy újakat varrjak a helyükre, mert megette őket az idő vasfoga.

Ennek a három és fél havi szünetnek, amíg a toszkán dombokon múlattam a szárnyas időt, még lesznek efféle érdekes következményei. Ha itthon lettem volna, nyilván valamikor korábban előveszem a blézert, és agnoszkálom a gombtalanságát. Sebaj, ami késik, nem múlik.