Lassú munkához sok idő kell, mondta az egyik collegiumi szállóige, és igazsága volt neki. Az elmúlt másfél napot azzal töltöttem, hogy huszonhárom év hordalékában turkáljak – jaja, ennyi ideje dolgozunk azon, hogy ebben a lakásban egy tűt se lehessen leejteni. Azt ugyan pontosan tudtam, hogy mit keresek (a backup-backup fényzőgépet, azt), de azt persze nem tudtam, hol van, azt meg még annyira se, hol vannak a kiegészítő himmihummik. Úgyhogy szorgos archeológusi munkával megkerestem az alábbiakat:
- a két körrel ezelőtti Ezüstke fényzőgépet, ami éppúgy egy Panasonic Lumix, mint amikkel már kezdet óta lövöm a blogom fotóit. Ezüstkét utoljára valamikor 2020-ban használtam az önfotóimhoz, mielőtt megvettem volna Ezüstke2-t, ami végül Toscához került, majd Piroskát, ami rám döglött Firenzében.
- Ezüstke akkutöltőjét, amit nyilvánvalóan szintén nem használtam 2020 óta.
Gondolnátok, hogy innen már sétagalopp volt az egész. Haha. Nem. A helyzet csak innen kezdett igazán bizarr fordulatba, mert a továbbiakban leginkább úgy festett minden, mint egy gyűjtögetős számítógépes játékban, ahol ha felszedsz valamit a motyódba, valami egyéb eltűnik belőle. Én ugyanis mindeközben csomagoltam is kifele, de ez egyáltalán nem úgy történt, hogy nyílt volna az univerzumban egy üres szoba, ahová el tudok pakolni mindent, hanem a már említett huszonhárom évnyi hordalékba suvasztottam bele dolgokat, mégpedig nagyrészt olyan dolgokat, amelyeket a továbbiakban nem különösebben óhajtottam használni, tehát meg se jegyeztem igazán, hova kerültek. Igen, Piroskára meg a rózsaszín Nikonra gondolok, ami a firenzei backup volt, és ami igen feltűnően alkalmatlan önfotók készítésére, lásd elmúlt hetek.
Merthogy csak innentől kezdve láttak hozzá az akadályok, hogy igazából elém tolongjanak.
- Ezüstke akkujáról kiderült, hogy a vénség azon állapotába került, amelyben ugyan hajlandó feltöltődni, de ez a töltés épp három fotóra elég. Mit csinál ilyenkor egy tapasztalt géphasználó, na mit? Úúúgy van, megkeresi Piroskát, ami ugyanolyan, bár még virgonc akkuval él.
- Ezüstkében nem volt memóriakártya. Meglepetésemre Piroskában sem volt memóriakártya. Ja, persze, átraktam a rózsaszín Nikonba. Újabb keresés.
- és végül, mintegy slusszpoénként, a tápkábelt a jelek szerint Firenzében felejtettem, márpedig ezekhez a dögökhöz spéci tyúkbél kell, USB-B Mini B vagy minekhíják, és elvben a Bűnök Barlangjában volt ugyan ebből is backup, de nem találtam sehol, úgyhogy a RK tyúkbél-gyűjteményét kellett átbogarásznom, ami szintén szét van szórva a lakásban vagy három helyszínen.
Hát így jutottunk el oda, hogy ma végre tudok nektek fotót prezentálni. Olyat, amilyet, de fotót.
Megyünk a piacra. Szombat van, végül is.
Minden nap más - mindennap más 