Mi is dolgozunk rajta, amennyire tőlünk telik, de lássuk be, Macihoz képest nem vagyunk sehol.
január 2024 havi bejegyzések
Intermezzó – Cappella Brancacci
Ezt már négy napja megírhattam volna, mert mi épp december 31-én mentünk el oda, mint már jeleztem, ugyanis december közepétől január végéig egészen pontosan csak dec. 31. 15:45-től volt üresedés, az összes többi időpontot már lefoglalták. Nos, ez is olyan esemény volt, amiről vagy nagyon sokat ír az ember, vagy nagyon keveset.
Ezúttal a “nagyon kevés” lesz ez, mert ezúttal is csak azt tudom makogni, hogy a fotók nem adnak vissza semmit, a leírás sem ad vissza semmit, vagy ott van az ember, vagy nincs, de amikor ott van, akkor kis híja, hogy leessen az állványzatról. A kápolna ugyanis eredetileg így festene,
(kép innen), de most éppen így fest,
ezért cserébe viszont karnyújtásnyi távolból és premier plánból nézheted meg a freskókat, és… és… á, tudjátok mit, ideteszek pár fotót, bár igazából ezek, mint már írtam, úgysem adnak vissza semmit.
11/125 – Vizionál
Tetyekvetyek napot tartok, fotókat és lakást rendezgetek, plusz a már szokásos év eleji cozy mystery vizionálást abszolválom. Egy szóval lustanapom van, no. Ilyen is kell.
11/123 – Sztájle*
Hadd kezdjük 2024-et stílusosan, egy nagy csalással.
Ez volt rajtam tegnap, amikor elmentünk a Cappella Brancacciba (beszámoló majd gyün). Ugyan miért hagynék kárbaveszni egy olyan fotót, amin a tőlem telhető módon ki vagyok őtözve, ha a mai napot úgyis lehordott nyafogóruhában maszogom végig.
Firenze tegnap du. már az iccakájára készülődött, színpadokkal a Signoria és a Santa Croce terén, valamint az egész belvárosban fel-alá gomolygó turistákkal, akik a jelek szerint “last minute Florence” meg “Capodanno in Firenze!” akciókkal kényeztették magukat, mert még hatkor is ott zörögtették a bőröndkerekeket a macskakövön, és általában sehol nem lehetett leejteni egy tűt sem. Az egyik utcasarkon két nagyon decensen kirittyentett idős hölgy vonult el előttünk, akik jól láthatóan órákat töltöttek fodrásznál és további órákat öltözködéssel, őket csak azért említem meg külön, mert olyan illatcsóvát húztak maguk után, hogy majdnem leütött minket. Amúgy az összes többi is épp olyan volt, mint szilveszterkor elvárható, tinicsapatok a minimarketekben, ahol talán nem kérik el alkoholvásárláshoz a személyit, és az utolsó percen még ezt-azt vásárló népek a Conadban, ahol valaki eltört egy üveg piros nemalkoholikus löttyöt, és fél percen belül több tucatnyi embernek lett cuppogós cipője.
Mi is vettünk még néhány “nélkülözhetetlen” tárgyat, például sütőpapírt, mert az elfogyott, és aztán hazacsoszogtunk, hogy megcsináljuk szerény kis szilveszteri vacsoránkat.
Nagyon szerényet.
Mivel ittlétünk óta legalább tucatnyi random tűzijátékot tapasztaltunk meg a közelünkben, főként a fejünk fölött Fiesoléban, és a karácsony is meglepő mennyiségű durrogtatást tartalmazott, az éjfélre is voltak tippjeim, mivel fogják tölteni a népek. A La Casina igen érdekesen van beágyazva a környezetébe, a durrogásokat elég jól, de nem fülrepesztően hallani, és ugyan nem mindig látni, de az is előfordul. Mackó az eddigiekre rá sem hederített, és bíztam benne, hogy ezúttal is ez lesz. Ez is lett, hála a pipéknek.
Mindenesetre a körülményeket kihasználandó azt javasoltam a RK-nak, hogy költsön fel engem háromnegyed tizenkettőkor, mert addigra biztos elalszom a kanapén (és tényleg!), aztán vonuljunk ki egy üveg pezsgővel a szőlőtőkék közé tűzijátékot agnoszkálni, mert otthon ugyan eszünk ágában sincs ilyesmikkel törődni, de ha Rómába mész, viselkedj úgy, mint a rómaiak.
Nos, a firenzeiek és fiesoléiak (és San Domenico meg Maiano meg Settignano lakói – mi tényleg faluszélen lakunk, na) valóban az elvártaknak megfelelően viselkedtek, így a blog történetében először még egy tűzijáték fotójával is meg tudlak örvendeztetni titeket, amit a völgyben lőttek fel a píneafenyő mögött.
Hát így. Boldog új évet annak, aki most tartja, én elugrándozom a fürdőszoba irányába.
* Kátya barátnőm anno HongKongban találkozott valami bulin egy tenyérbemászóan nagyképű olasz fiatalemberrel, aki cseppet sem öntelten azt mondá neki: “Áj em itÁlien! Áj hev sztÁjle!” Ezt azóta is emlegetjük.
Minden nap más - mindennap más 