Ez volt asszem az első alkalom firenzei ittlétem alatt, hogy a) kicsikét drágálltam a belépőt (10 euró), b) ha ezt az összeget csak csupán a Benezzo Gozzoli által körbefreskózott Háromkirályok kápolnára kérték volna el, nem a komplett kétezer négyzetméteres palotára, teljesen korrektnek találtam volna.

Igen, ez egy ilyen ellentmondásos helyzet. A Palazzo Medici-Riccardi egy ménkű nagy palota, ami egyidejűleg nagyon zsúfolt és nagyon üres: a plafonon bazi nagy csillárok, a kertjében narancsfák, a pincéjében görög mellszobrok, mindenhol futballpálya méretű (és ronda) gobelinek lógnak benne, féltonnás puttócskák hemzsegnek az ajtók szemöldökfáin, plusz még itt tárolják a világ leginkább krumpliorrú Lorenzo il Magnifico-szobrát is. Eltekintve egy Filippo Lippi madonnától, az egész egy nagy, röhejes rongyrázási kísérlet, és ha az ember már járt Schönbrunnban meg Versailles-ban, látott ennél rongyrázósabb rongyrázásokat is.

Csakhogy ebben az épületben van a Háromkirályok kápolna, amit Benozzo Gozzoli körbefestett (gyertyafényben!), és hát ez is egyike azoknak a látványoknak, amiket teljesen fölöslegesen fotóztam le, mert annyival jobb fotók vannak ezekről az internetekbe. Megnézni viszont, hé, ez az egyetlen szoba megérte mind a tíz eurót. Sőt.

Csak éppen nem kellett volna utána (éppen ez után!) végigmászni az összes többin.