Végre kijönnék a takonyból, erre meg a fényzőgép döglik rám, és a backup gép olyan sírnivaló random módon működik, hogy nem tudom, hogyan fogom rávenni magam minden nap csinálni másfél tucat fotót, és reménykedni abban, hogy legalább egy lesz köztük, ami nem homályos, túlexponált, túlszaturált, satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Mindehhez holnap a RK hazaszáguld, hogy a hétvégén megint visszaszáguldjon, úgyhogy megint a Bogdán hadműveletben vagyok nyakig, mivel annyi mindent megpróbálok hazaküldeni vele a három fordulóban idehurcolt akármik közül, amennyit csak lehetséges.
Úgy éljek, igazán nem érzem most ezt a blogolás nevű izét, nagyon nem.
Hogy megmondjam az őszintét, ennyicskére vagyok attól, hogy végleg abbahagyjam az egészet a toszba.
Minden nap más - mindennap más 
zirzabella
2024/01/15 at 15:28
Sajnálom, hogy cserben hagyott a technológia 😦 De kérlek, ne add fel, legalábbis ne végleg, nagyon hiányoznál. Ha csak satöbbi fotók sikerülnek, én azoknak is nagyon örvendenék.
mák
2024/01/15 at 18:14
Nem adom fel, csak most eléggé el vagyok kenődve.
Vég Anett
2024/01/15 at 18:40
Sajnálom az elkenődést, mindenkivel megtörténik, talán még Toszkánában (sőt Firenzében) is. Én azért bízom benne, hogy nem adod fel.
mák
2024/01/15 at 18:45
Nyugi, valami mindenképpen lesz, de most kicsit lent vagyok, nem tagadom.
spireablog
2024/01/15 at 19:26
Hupa után hepe jön!
mák
2024/01/15 at 20:33
Anyám vicce jutott eszembe az útról, ami annyira hepehupás volt, hogy egy hepe után jött két hupa… 😀