Ma a háztartással és egyéb rutyutyukkal múlatom a szárnyas időt, mielőtt szocializálódási kísérletekben veszek részt (=délután vendégünk lesz). A mai nap amúgy igazán próbára fog tenni engem, bides kis controlfreaket, merthogy a) vendég, a szokásos implikációkkal, b) Pamela.

Elmagyarázom.

A RK kiküldött két hete az ájerbe egy afféle “ha gyöttök, várunk” meghívást itteni barátainak és üzletfeleinek, à la Nyuszi. Ilyenkor az egész egyetem legénysége, leánysága és nem-gender-specifikus népei egyaránt téli szüneten vannak, ennélfogva nagyrészt haza is bogározik mindenki, és ez egy tényleg nemzetközi bagázs. Akikkel múlt pénteken ebédeltünk a Sant’Ambrogionál, azok mostanra Philadelphiában és Hágában vannak, a vasárnapi bröncsünk vendégei tegnapelőtt léptek le Lisszabon és meg-nem-mondom-melyik-kalifornai-város irányába, szóval nincs abban semmi meglepi, hogy ilyenkor kissé nehéz megszervezni ezeket az alkalmakat. Úgyhogy ennek köszönhető a ma délután, amikor Glenda beesik háromra teázni egyet, majd tovarobog a jóég tudja hová, de feltehetőleg nem haza, mert ő ausztrál, és ha oda kéne utaznia, ő is lelépett volna már napokkal ezelőtt.

Na mármost a RK egy ragyogó elme, ahhoz kétség sem fér. Kiterjedt ismeretei és sokoldalú hozzáértése a következő területeken viszont igen hézagos eredményekkel bírnak: lakberendezés, (főzés kivételével) bármiféle kreatív tevékenység, valamint a sütés, mint olyan. Fókuszáljunk egy pöttyöt az utóbbira, oké? Másként ugyanis nehezen lehetne megmagyarázni, hogy jövendő teavendégünket torták (“cakes”) ígéretével csábította ide, nem pedig sütikkel (“cookies”). Én nyilván nem fogom előadni itt a szendvicssütőmmel Mary Berryt, de egy csokis püspökkenyeret (“chocolate cake loaf”) össze akarok csapkodni, ha már megígérte ez az igyiot a sütés-tudatlan.

Ámde! A püspökkenyér elkészültében kruciális tényező, mikor érkezik és távozik b) Pamela, mert miközben éppen kivakar minket a redvából, mérsékelten lenne praktikus összepocsékolnom a konyhát. Szóval jelenleg úgy állok itt, mint a tipikus kisgyerekes szülő, aki már tizenkét perce elindult volna az óvoda felé, de egyesek még mindig azt a matchboxot keresik, amit ma kötelezően magukkal kell vinniük, és különben is másikcipőtakarok mertezszoríjjaabábámat. Magyarán, másokhoz vagyok kötve a tervezésben az idő és a hely tekintetében is, ráadásul nem tervezett sütéseket is bonyolítanom kell mások hülyesége miatt, és a magamfajta controlfreaknek ez marhára nem könnyű.

Ah, megjött Pamela. Na, Isten neki, fakereszt, kivonulok a verandára.