Merthogy visszamentem. Visszamentünk.

A múltkor felmerült a kérdés, hogy láttam-e Dantét megfreskózva. Nos, jelentem, itt van ebben a tömegben. Plusz Petrarca. Meg Boccaccio. Meg a csajaik. (Azon most ne akadjunk fent, hogy ezek többé-kevésbé fiktív csajok, itt vannak és kész.) Kiskutya legyek, ha bármelyikőjüket megtalálnám, amennyiben nincs a Spanyol Kápolna közepén két igen hasznos információs oszlop.

Ami viszont ezúttal a “hajamatleteszem” pillanat volt, az az lehetett, amikor kiderült, hogy Masaccio Szentháromságát ugyan éppen restaurálják, de plusz másfél euróért fel lehet mászni az állványzatra, és olyan közelről és olyan megvilágításban nézni bele Mária szemébe, amire más esetben soha nem lenne lehetőség.

Ó. Ó. Óóóóóóó.