A világban vannak olyan állandóságok, amelyek megakadályozzák, hogy a valóság szövete szétszakadjon, és mindannyian kiessünk valahol a realitás likain, vagy valahogy ilyenformán. Mindehhez az állandóság-kupachoz a magam részéről azzal tudok hozzájárulni, hogy bármilyen faszányos helyre vessen a sorsom, mindenképpen eljön egy olyan novemberi nap, amikor bánatos csepergés van, és 96%-os páratartalom, én pedig nem és nem és nem akarok kimászni a házból, de muszáj, mert elfogyott a tej.