Ma csak a tegnapi szélfútta-napverte-mászkálós magamat fogom prezentálni,

mert a jelen realitásában már három órája azon győzködöm magam, hogy hajat kéne festeni.

Mindeközben Tökösboci és Signor Soriano átléptek a bőgés és ordítás fázisából a “meh” állapotába, mint a mellékelt ábra is mutatja.

Ha nem vennétek észre a cirmost, ne lepődjetek meg, remek rejtőszíne van.

Hja, nekem is valami remek rejtőszínt kellett volna választanom, nem ezt a pipirost. Ez ugyanis legutóbb több mint egy hónapja volt mázolva, és azóta lenőtt.

Grr, szedd össze magad, Ofélia, abban az országban vagy éppen, ahol a Covid alatt hirtelen megnőtt a hajfestékek forgalma, mert a népek nem tudtak elmenni fodrászhoz, de azért úgy gondolták, az igénytelenségnek is van határa.