Most is csak azt tudom mondani, amit ilyenkor szoktam, mármint hogy soha többé. Remélem, érzékelitek annak kifinomult iróniáját, amint az “ilyenkor szoktam” és a “soha többé” olyan békésen ücsörög ugyanabban a mondatban, mintha világéletükben ezt csinálták volna.
Mindenesetre, nédda.
Csak emlékeztetőül, innen indultunk:
Mindezt kézzel, mint az állatok. Ha esetleg nem hinnétek el ezt nekem, íme néhány fázisfotó a monstre szopásból.



Bizony volt úgy, hogy csak Nero Wolfe és a gintonik tartotta bennem az elszántságot. Arra a kérdésre meg, hogy miért csináltam, jelenleg még nincsenek igazán jólfejlett válaszaim, de még locsolgatom és trágyázom őket egy kicsit, hogy majd előrukkoljak egy izmosabb darabbal. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy én is úgy vagyok a környezetemmel, mint George Mallory volt az Everesttel. Ő megmászta, én átalakítom.


Mara
2023/10/30 at 18:01
Varázslat. Va-rázs-lat. Van még bőr az ujjaidon?
mák
2023/10/30 at 18:05
A lenti három képből a legnagyobbon van egy kis krumplibarna bigyó, az egy gyűszű. Bizony ha az nem lett volna, most nagyon nyafognék.