Az ilyesminek, legyek nagyképű egy kicsikét, nincs már jelentős sportértéke, kivéve, ha

• épp Firenzében vagyok (Olaszországban!!!),
• nincsen értelmezhető mérőedényem (még),
• ma délelőtt kellett vennem egy műanyag tálat kelesztéshez meg dagasztáshoz, mert nincs gyúrófelületem, és reggel még dagasztó/kelesztőtálam se volt,
• idegen a liszt,
• idegen az élesztő,
• idegen a só (ne röhögjetek, ez rém fontos),
• mondanám, hogy idegen a sütő is, de ez nem sütő, hanem egy növésben visszamaradott, ámde igen öreg izé, hívjuk az egyszerűség kedvéért sütőkének – nézzetek csak rá nyomorultkámra,
• a tepsikén (az is visszamaradt a növésben) már végigmentem egy acélcsutakkal, de akár az egész estét eltölthetném vele, mint Ron Weasley a szidolozandó kviddicskupával.

Kiindulópontnak megjárja. A kivitelezésen még dolgozni fogok. Galéria!